Nem tudom mi, de valami megfog ebben a képben. Többször vissza kellett térnem mert valami megfoghatatlanul érdekes benne. Lehet, hogy diplomás fotográfus szakemberek technikai hibákat fognak keresni/találni...én alkotóként elsődlegesen nem a tapinthatót, hanem a tudatalattit keresem. Rendelkezik-e értékkel az elkészült kép? Akar-e mondani valamit? Lehet tökéletes vagy bravúros fotókat készíteni lelketlenül, üresen. Lehet művészi vagy emberarcú fotót készíteni esetlenül, kisebb-nagyobb hibákkal. Az utóbbit mindenképp jobbnak tartom. Rengeteg ismert művész/dokumentum/riport/szocio fotó rendelkezik hibákkal. Főleg a régiek. Van amelyiknek jól is áll egy kis esetlenség, egy kis piszkosság, egy kis esendőség. Van ahol ez koncepció! Nálad erre egyszerűen nem tudok rájönni, annyira bezárkózott a kép. Nem értettem a címet. Miért pont háború? Nem látok konkrét utalást. Bármi más lehetne szintén. Az biztos, hogy érted a képet, de egy szemlélőnek túl kevés a támpont. Mit ábrázol a kép? Miért így, ilyen technikával/beállítással?...Amit én megláttam benne az megrendítő erejü kompozícióra utal: Háború - Harctér - Elesett katona utolsó pillanata - Az utolsó kép (Nagyon remélem, hogy tudatosan így készült, mert akkor remek!) Mivel erre jelenleg nincs válasz, és hiányzik egy kapaszkodó a nézőnek, így nem adhatok maximális pontszámot. Mint tudjuk a fotózás egyik alapja, hogy ne csak a készítő értse hanem át kell vinni a témát úgy, hogy bárki megértse ránézésre önállóan. Ez itt hiányosság.

Nagyon erős hangulatú kép! Tényleg olyan, mintha egy csata forgatagában dárdákat látnánk. Tetszik a mélységélesség, az ff kidolgozás, de főként a hangulat. Gratulálok!

Töbszörös asszociációval hangulatilag talán lehetni a címbeli fogalomhoz is társítani, a hegyes szúrós, monokróm hatással, de nekem nem igazán ez jutna eszembe elsőre.