Habár nem engem kérdeztél, de a formátummal kapcsolatban leírnám a véleményemet.
Alapból az oldalarány a gépekben amit én használok majdnem 3:2 arányú (pár pixelnyi eltérés van - ezért én minden fotómat megvágom, ha csak egy mód van rá pontosan 3:2 arányúra.
Ennek ok, hogy pl. egy kiállítása anyagot úgy szeretek összeállítani, hogy sok egyforma formátumú kép legyen benne. Ad egyfajta rendezettséget, összhangot. A tématikán kívül maguk a képek is az egymáshoz való tartozást erősítik.
Ez legtöbbször 45x30cm képeket jelent aminek az oldaránya ugye 3:2.

Természetesen van 4:3 oldalú képem is pár. Ehhez csak nagyon indokolt esetben nyúlok - amikor a kompozíció elengedhetetlenné teszi.
Képpárokként, vagy csoportokként elfér a 3:2 arányúak mellett - között egy kiállítás anyagaként.
A labor által készített 45x30cm-nél persze oda kell figyelni nehogy a labor szétnyújtsa 45x30-ra a 40x30-ast, hanem egyértelműen tisztázni kell, hogy két fehér csíkot hagyjanak a széleinél: 2x2,5cm-t. Amit aztán le kell vágni.

A másik a pályázatok: oda sok esetben 40x30cm-t várnak (ennek oka egy berögződés, még a kompakt korszakból), de sok kiíró már a 45x30as méeretet, illetve a 3:2 arányt részesíti előnyben - legyen az akár digitális akár papírkép formátum.

Ezek nekem erőteljes érvként szolgáltak, hogy a képeim 3:2. 4:3 illetve ritkán ugyan - négyzetes formátumúak legyenek. Így tárolom őket, és így "kerek" egy kép és egy képanyag. Amiből bármikor küldhetek pályázatra, előhívathatok képet ... stb.

Üdv. Zoran

a formátummal kapcsolatban nincsenek mélyre szántó gondolataim, de azért leírom az enyémet.
Az első és legfontosabb.. tőlem biztosan láthattál már pár ritmikán, és geometrián alapuló fotót. Na, most azoknak a fotóknak a lényege a precíz, pontos kompozíció. Egy "nem szabványos" képre szinte elég egyet kattintani, és otthon olyanra vágom, hogy valami tuti induljon a sarokból, és sarokban érjen véget..
De ha, egy adott formátumra kell komponálni, akkor megvan a precizitás kényszere, a komponálás művészete. Tehát, ez ilyen elvárás, amit saját magammal szemben támasztottam, hogy jobb szeretem a képeimet nem vagdosni, hanem úgy komponálni, ahogy a kívánt formátum megkívánja.
Viszont a Te általad szeretett témákra is rá tudom vetíteni egy picit. Ilyen formátumra képkeretet biztosan nem találsz sehol :)
Illetve leginkább az a furcsaság számomra, hogy ez már majdnem négyzetes, ez viszont külön zavar, ilyen esetben, akkor már törekednék a szabályos négyzetre.
Szóval, igen, igazad van, nincs ilyen kőbe vésett szabály, hogy ne lehetne bárhogy csinálni, ez csak ilyen saját magammal szemben támasztott elv, amiért pontot vonni nem szoktam, de ha valahol feltűnik, le szoktam írni, pont azért, hát ha valakinél megmarad, és lát benne jogosságot, kihívást, hasonló okoknál fogva, mint amit én :)

Elnézésedet kérem, ha a véleményemből az érződik, hogy elfuserált fotó lenne, nem igy értettem. Jobb pillanat alatt azt értetettem, hogy én általában az ilyen jellegű portrékat beszélgetés közben szoktam késziteni. Például gyakran tudatosan törekszem arra, hogy miközben az "alany" egy számára érzelemdús témáról beszél, megvárom amig tart egy szünetet: úgy tapasztaltam, hogy ekkor ülnek ki a legerőteljesebben az érzelmek az arcra. Ilyenkor nemcsak egy arcot lehet lefotózni (ami lehet karakteres), hanem egy komplex érzelmet. Valahogy nekem az ilymódon tudatosan elkészitett fotók ütősebbek. Természetesen a körülmények nagymértékben meghatározzák ennek kivitelezhetőségét. De - szintén tapasztalatból mondom - egy kis kedveskedés, személyes érdeklődés, beszélgetés után a legbezárkózottabb személyiség is megnyilhat, és fotózhatóvá válik. Ennek a fotónak a körülményeit elolvasva az előző véleményem talán nem állja meg a helyét. De - mint végkövetkeztetés - azt tudom mondani, hogy a befektetett idő megtérűl.
Remélem konstruktiv volt a véleményem, és mégegyszer: a fotó nagyon tettszik.

Szia. Karakteres arcú úrat sikerült lefotózz, és nekem az arckifejezés is tettszik. Viszont érzek egy kevés véletlenszerűséget a fotóban. Ha sikerült volna egy kissé tudatosabb fotót késziteni, talán kifejezőbb lenne. Mondjuk ha módodoban állt volna több időt tölteni vele, beszélgetni, akkor valószinüleg jobb pillanatot is elkaphattál volna. De ez csupán az én véleményem, a fotó szerintem igyis nagyon rendben van.

Szia Árpi!

Jó karakter István, a cigaretta vég pedig csak úgy húzza a tekintetet a képre, és a szemekre is egyaránt, amik beszédesek, a háttér bár szépen mosott, még is mesél. Én hibaként nem is tudnék felsorolni semmit, inkább egy pici kritikám lenne, ami az én heppem, ezért pont szintjén emiatt nem is vonnék. Ezek az egyéni vágásokkal nem vagyok kibékülve, ami semmilyen arányhoz nem igazodik, és óhatatlanul eszembe jut ilyenkor mindig, hogy a fotós nem tudta az expót úgy megoldani, hogy a vágást már előre lássa, és a környezetet is úgy fotózni bele. Persze, a Te esetedben biztos más oka van ennek, nálam ez egy ilyen kényszeres dolog.. én szeretek 1:1-nél, 3:2-nél nagy ritkám 4:3-nál maradni, esetleg tájképeknél panoráma szerű vágásoknál maradni.

Ettől függetlenül a pillanat remek, a karakter jó, és az FF konverzió is szép kontrasztos, a fekete, és fehér árnyalatok nagyon jól működnek.

Üdv,
Gergő

Szia, nem is értem, hogy miért nem írt senki véleményt, talán mert egyszerű ,sallang mentes
szoció? életkép vagy portré? Végül is a kategória mindegy is, István jó karakteres arca és az Ő egy pillanata megfelelően bemutatva.
részemről Gratulálok!

Szia.Jól szerkesztett ,hangulatos nagyon laza pillanatot örökitettél meg Istvánról,szinte érezni ahogyan megáll egy pillanatra és kérdi,hogy igy jó lesz a kép vagy készitsünk egy másikat,szóval,kifejezetten bejön nekem ez a direkt szembe néző határozott,mégis nyugodt tekintet.
Jó a már ilyen helyzetben szinte kötelező ff változat,kontrasztos,a szemek is élesek pont ahogyan kell és a haj is lágyan mosódik a háttérbe,ami megfelelően ,annyira látszik pont,hogy mégis valamit sejtessen láttatni az életkörülményeken.
A cigi és a füstje még életszerűbbé varázsolja a pillanatot,egyszóval,kiváló porté-életkép-szociofotó.
Bár egy kicsit belecsiptél a sapiba amitől szűk lett fent a kép,de a fent emlitett érvek engem kárpótolnak,ezért nem vonok semmit.
Gratula a fotóért és üdv. Istvánnak,próbálj még késziteni fotót vele ha lehetséges és ha megengedi,hiszen nagyon fotogén.
Üdv.ZolQa.

Nekem tetszik ez a fotó. Az egyszerű melós, vagy már munkanélküli? A cigarettát felfogom negatív reklámnak. Tetszik,hogy a szeme vidám,pedig valószínűen,nem sok oka van rá. Amit próbáltam volna másként csinálni. Mivel fekete-fehér fotó,talán egy kicsit több fényt adtam volna az arcra.Kiemelné a háttér szürkéjéből. De biztosan jó okod van rá, hogy úgy csináltad, ahogy.Jó fényeket. :)