BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
ELFELEJTETT JELSZÓ
KATEGÓRIÁK
ELŐZŐ KÉP
| | egyéb
KÖVETKEZŐ KÉP
  • Feltöltve:
    2012. október 15. 08:05
  • érzékenység: ISO-160
  • fókusztávolság: 91 mm
  • objektív: Lumix G 45-200/4-5,6
  • rekeszérték: F4,6
  • zársebesség: 1/250
  • Készítés helye (ország): Románia
  • Készítés helye: Feketetói Vásár
  • Készítés ideje : 2012-10-12
Feketetó I. (Rágyújtás)

A látszat ellenére áldozat nemhogy nem pózol, de fogalma sincs arról, hogy épp fotózzák (lehet, hogy ez esetben pont nem, de Feketetón a teleobjektív általában bölcs óvóintézkedés a fotós testi épsége szempontjából).  

A képek értékeléséhez és az értékelések
teljes szövegének elolvasásához be kell lépnie!

BELÉPÉS

Ha még nincs felhasználóneve, akkor regisztráljon egyet.

2012. október 30. | 01:00 | egonisp

Hozzászólásom az értékelésekhez. Teljesen mindegy,ki a fickó,macsó-e vagysem,lopva dohányzik-e vagysem.Az arc illetve a "koponya"alakja ragadja meg a figyelmet.
Filozofálni lehet valamiféle kontaktus szükségességéről vagy ellenkezőleg: távolságtartásról.A lényeg azonban az,hogy exponáljunk,abban a helyzetben,amelyet a körülmények tálalnak.Tehát,villámgyorsan meg kell nyomni a gombot,s nem agyalni,mert elillan a pillanat.
A vágással nincs semmi baj.Tökéletesen mindegy, mi van az illető háta mögött,jobb kéz vagy balkéz felől.Sőt,mondhatnám,a kellőképpen mosott háttérnek köszönhetően kapott éles hansúlyt az arc.
Az utcán fotózni csak olyanok képesek,akik mindenre elszántak,és van bátorságuk vállalni a kockázatokat.Éppen ezért,az utcai fotós minden más lehet,csak nem gyáva...

adott pontszám: 5
2012. október 30. | 00:22 | egonisp

Fantasztikus portré.Szerintem,az elkapott pillanatok a portrézás műfajának legigazibb eredményeit hozzák.Mennyire hamiskásak,mesterkéltek a műtermi fotók,ahol a modell pózba vágja magát,alakít,még akkor is,amikor természetesen szeretne hatni.
Szóval,ha a valóságot akarjuk elcsípni,ki kell lépnünk az utcára,s vállalva a veszélyeket vadászni kell a témát,észrevétlenül,indián ravaszsággal.

kesztió válasza:
Mintha elkaptad volna a lényeget. Köszönet.

2012. október 20. | 21:03 | Fáncsi_voltam

Nem tudom melyik fotóskönyv írja, hogy kontaktust kell teremteni. Csak a saját tapasztalatomból merítettem.
A street fotósokat nem tartom gyávának, sőt!! Engem pl. zavar, ha valaki túl közel van hozzám, akivel nem vagyok olyan kontaktba, pont ezért nem is lennék jó street fotós. Az igazi szerintem mer közel menni az alanyhoz, az eseményhez és nem hivatkozik a saját testi épségére. Egy jó fotó akár egy pofont is megér. Nekem megérne, de én nem a modelltől félek, hanem engem zavar, ha idegen túl közel kerül hozzám.

S, most hogy válaszoltál elolvastam a többi reakciód is:

" az alany tudta nélkül meg tudtam ragadni a pillanatban a fickó macsóságát (pontosabban a megjátszott keményfiúságát) és ugyanakkor a sebezhetőségét, perifériára szorulását, a nyomorát, a kilátástalanságát (csak nézz rá a tekintetére, a testbeszédére, nem véletlenül nem vágtam nyaktól lefelé)."

Mivel leírtad, hogy fogalmad sincs kit fényképeztél, a "macsóság, a nyomor, kiszolgáltatottság" a saját belelátásod a képbe, pedig lehet semmi köze nincs hozzá..

Én ugyan nem tudom alkalmazni, de azt gondolom, hogy vagy mindent - testi épséget kockáztatva- bevállalok, vagy kontaktot teremtve próbálok egy jó pillanatot elkapni.

Van egy fotóm, amit nagyon szeretek, mert tudtam olyan kapcsolatot teremteni, ahol szerintem nem érződik, hogy én, mint fotós ott vagyok. Én így tudom megoldani.

Egy vérbeli fotós, lehet már közhely, de így gondolkodik:

"Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel."

Nem bántásként írom ezeket, sőt köszönöm, hogy elfogadtad az értékelést annak ellenére, hogy támadásnak vetted.



kesztió válasza:
Értékelem ezt a hosszabb eszmefuttatást is, nem csak az előbbit, éppen csak hogy nem értek vele egyet.

Nemcsak velem, amatőröcskével, de igazi nagy művészekkel is megtörténik, hogy többet magyaráznak bele a műbe, mint amennyi a művész fejében volt. És ilyenkor a műnek ugyanez igenis megadja a többletet. Ahogy a jó magyartanárnő jegyezné meg: soha nem azt kérdezzük, hogy mit AKART mondani a költő...

Arra pedig, hogy mennyire nem igaz az elméleted, miszerint "közel kell lenni" és kontaktust kell teremteni az alannyal, álljon itt egyik példaképem, a román Andrei Niculescu street-fotós facebook-albuma:

https://www.facebook.com/Cotropitor/photos_stream

adott pontszám: 3
2012. október 20. | 08:59 | Fáncsi_voltam

Összenyomtad, beszorítottad a modellt, majd szétveti a képszéleket. Az ott hiányzó helyet feleslegesen hagytad meg fent. Egy vágással ez nem lenne ennyire zavaró, ha a fej felett kezded, még a kezek vágatlanul a képben maradnak, sokkal koncentráltabb lenne a kompozíció.
S az értékelésen túl.. A megjegyzést levenném, mert az a jelző, hogy a modell "áldozat" és te egy gyáva fotós vagy, visszatetsző. Ha nem akarsz, vagy nem tudsz kontaktust teremteni, akkor inkább hagyd ki. Sokszor az is elég, ha felemeled a gépet, s rögtön látod a reakciót, zavarja-e, ha fényképezik, vagy nem. Az már rajtad múlik, hogy ezt hogy tudod tovább alakítani.

kesztió válasza:
Próbáltam szélesebb vágással, nem volt jobb, de ezt a játékot, hogy vagy túl széles, vagy túl keskeny, már végigjátszodtuk néhányszor.

Ha gyáva fotósnak nevezel, akkor gondolom, a street photography műfajt is a gyávákénak nevezed. Melyik porlepte fotóstankönyv írja, hogy kontaktust kell teremteni az alannyal?

Köszönöm az értékelést.

adott pontszám: 3,3
2012. október 16. | 22:21 | TeKilla

Szia!

Sajnos nem a legszerensesebb a vagas, en egy kicsit tobbet vagy kevesebbet mutattam volna az alanybol, meg akkor is ha csak egy elkapott pillanat es nem volt ido a tokeletes kompoziciohoz.
A kep talan egy kicsit kaphatott volna tobb zaturaltsagot, vagy epp pont kevesebbet, valahogy ez a 2 kozotti megoldas nekem nem jon be. Maga a tema otletes, de ugy erzem hogy egy point & shoot keprol beszelunk, ami valljuk be nem egy nagy muveszet.

kesztió válasza:
Nem értünk egyet, de korrekt, szabályos értékelés, elfogadom, köszönet.

adott pontszám: 5
2012. október 16. | 13:53 | Vadliba

Szia!
Azért ez a fotó mellé írhattál volna más szöveget is.
Persze tudom könnyebb a ctrl+c, ctrl+v betűkombinációt használni, mint pl valami más, sokkal jobban időrabló felesleges tevékenységgel tölteni az időt.

Ezen fotódnál a bátorságodat értékelem ötösre, mert le merted írni, hogy sunyiban, lesifotósként éled meg a vásárhangulatot.

A fotóról csak annyit, hogy ez sem ősmagyar. Inkább jelen-magyar benyomását kelti, akinek van 32 háza és egy range rovere, meg redbull helyett kútbullt iszik a kutyájából.

Ez a fotóról szólt, nem a modelledről, aki nem tudta hogy egy fotózás áldozata.

Üdvözlettel
Vadliba

kesztió válasza:
Érdekes, hogy senki nem érzi: a fickó csak megjátszodja a macsót, a testbeszéde inkább beletörődést, kiszolgáltatottságot sugall. És épp ez a kontraszt az érdekes a képben, de ha nem ment át, az a fotós hibája!

Kösz ezt az értékelést is!

2012. október 16. | 13:47 | zzoli

Még annyit, szerintem -és most már biztos is vagyok benne- a cím alá tűzött megjegyzésed a gond! Ha nem írtál volna alá magyrázatot (szerintem is kár volt) kedvezőbb lett volna a fogadtatás!

2012. október 16. | 13:43 | bolek

Szia!
Hmmm lesi fotó?
Engem egy " picit " zavar a felvezetés nem illik talán ilyet elkövetni , s talán még egyéb problémák is adódhatnak belőle.
A rágyújtásról egy picit lekéstél, a belehajolok a tenyereim közé hogy a szél ne fújja el a lángot talán érdekesebb lehetne.
Az áldozatod ahogy Te nevezted mintha valóban nem vett volna észre semmit és úgymond egy minden mindegy arckifejezéssel nyugtázza az első slukk érzését.
Talán egy karakteresebb, idősebb ember arca esetleg ff.-ben hatásosabb lenne és akkor nem is kellene a dohányzást emlegetni, nem kellene a dohányzást úgymond reklámozni.

Persze mindenki másként láthatja, de nekem ez a véleményem.

Üdv.:Zoli

kesztió válasza:
Tényleg legjobb lenne cím nélkül, név nélkül és az "egyéb" kategóriába posztolni, mert eddig a "körítést" véleményezték/pontozták, még véletlenül sem a képet.

Tanultam, következőkor így lesz. :D

adott pontszám: 3
2012. október 16. | 13:33 | NZsuzsi

Nem portré. A portré másról szól. Bemutat valakit akit ismersz a te szemeden keresztül másoknak. És úgy teszed mindezt h aki a képet nézi láthasson az alanyból valami olyat amit nem tudhat az portréalany ismerete nélkül. Megmutatsz valamit az emberbôl amire mások is kiváncsiak lehetnek és teszed ezt természetesen az ô belegyezésével és hozzájárulásával. Elkapott pillanat. De nem mondanám túl izgalmasnak. Épp a kontaktus hiánya teszi lapossá a képet, nincs benne érzelem, esetleg feszültség, érzés, hangulat. Az az apró kapocs az nagyon kell. Ha annyit megtettél volna h beszélgetsz vele már sokkal jobban tudnád ábrázolni a személyiségét. Ez így lelketlen sima kattintás, nincs benne pluszérték sajnos. A portréhoz "közel kell menni" az emberhez, ha érted mire célzok. Megéri. Egy jó fotós vállalja a kockázatot még ha azzal is jár h nem-et mondanak neki esetleg. jóindulattal adok hármast szerintem ennyit sem ér. Technikailag ezt bárki elô tudja állítani nincs különlegessége a fotónak. Belôled sem láttat semmit az alanyról nem is beszélve.

kesztió válasza:
Ne haragudj, de épp egy halom fotós közhelyet nyomtál az arcomba. Lehet, hogy nem jó a kompozíció, nem elég éles, rosszak a színek stb. De hogy ne lenne benne érzelem, esetleg feszültség, érzés, hangulat... Sorry, de ezt nem tudom értékelni.

2012. október 16. | 13:03 | zzoli

Szia! érdekesnek találom, hogy az egyébkén igen aktív értékelőket, ez a két porté teljesen hidegen hagyja!
Mindkét portré nagyon jó, technikailag is és hangulatában is! Nálam mindkettő ötös.
Az érékelések hiányára nem találok magyarázatot.
Az arcsi által felvetett etikai kérdések, több kategóriában is fennállnak pl. "elkapott pillanatok", "szociofoto" de akár a "sport" kategóriában is! Pl. egy erdei úton kocogó párról készült fotó is lehet kompromittáló!
Ezt a kérdést, ennek felelősségét a fotó készítőjének kell viselnie, ez nem lehet a bírálat része! Pláne nem a bírálat alapja.
Mégegyszer gratulálok, nagyon jó fotók!

kesztió válasza:
Köszi az értékelést. Hogy lássátok, hogy engem sem hagyott hidege a téma, direkt megkérdeztem egy neves román fotóst, hogy mi a véleménye az etikai vinzatáról, és ő is megerősítette, hogy ami közterületen látható, azért az alany vállalja a felelősséget, hogy le is fotózható.

2012. október 15. | 16:44 | arcsi

oké, felejtsük el , hogy az analógiának szánt Tóta Weisz párhuzam közel sem az hiszen ő közszereplő. azt is felejtsük el, hogy a hatályos törvényeket sem ismered ( fotózni fotózhatsz, de a publikálásnak pontos szabályai vannak) viszont közelítsük meg a dolgot a portréfotózás értelme felől. nem minden portré személyt ábrázoló és nem minden személyt ábrázoló kép portré. a kép akkor válik portrévá ha a bemutatandó egyéniségére fókuszál, a személyiségének a felismerhetőségét adja vissza. ezért van árnyalatnyi különbség az arckép és a portré kifejezések között. Így tehát technikailag adott a lehetőség -mint a példád mutatja- egy sumákban elkövetett arcképre. de mit tudsz hozzátenni te mint fotós ahhoz, hogy bemutasd a személyiségét? másképp feltéve a kérdést: mi az eltérés a képed és egy kőre letett sörös doboz 30 méterről való lefotózása között? nem tudod őt instruálni, nem nagyon tudsz nézőpontot, hátteret váltani, így eleve feladod a portréfotózás eszközeinek a többségét. tehát már a kivitelezés szempontjából sem mindegy honnan csinálod a képet. közel kell menni, de ez még mindig nem elég. a jó portré ugyanis ( a legtöbb esetben ) egy akarategyezőséget is megvalósít. ezért nehezebb műfaj a többinél. ezt vagy érzi/átérzi valaki hamar, mert van hozzá adottsága vagy sok száz, ezer kép kell hozzá míg rájön. nem lehet lespórolni egy portréról a kontaktust.

kesztió válasza:
Talán szerencsém volt. Én pl. épp azt érzem a képem erősségének (persze ezt ti döntitek el, nem én :D ), hogy az alany tudta nélkül meg tudtam ragadni a pillanatban a fickó macsóságát (pontosabban a megjátszott keményfiúságát) és ugyanakkor a sebezhetőségét, perifériára szorulását, a nyomorát, a kilátástalanságát (csak nézz rá a tekintetére, a testbeszédére, nem véletlenül nem vágtam nyaktól lefelé). És simán feltenném a 45–200-amat arra, hogy nem tudtam volna ugyanezt kihozni belőle, ha kooperál (lehet, hogy pont emiatt nem vagyok jó portéfotós?).

De ha annyira nem áll össze a dolog (szerinted), tegyem át az elkapott pillanatok-ba?

2012. október 15. | 09:36 | arcsi

Eszméletlen mennyire nem érzed a tahóságot ezen a bemutatáson. Nyilván ha vki lekapná egy ötszázassal a feleséged/lányod/édesanyád ahogy bevágódott bugyiját igazgatja és ide feltöltené, egész másképp látnád a szitut. Mi van ha ez az ember sutyiban dohányzik és a fotós barátnője (aki egyébként ide jár) kirúgja ha meglátja? Jó lenne ha megtanulnád, hogy más emberek arcával, személyiségével és jogaival nem játszunk!!!

kesztió válasza:
Kissé álszentnek érzem ezt a hozzáállást, amíg pl. a Tóta W. Árpádot parodizáló Tirpákbokrétás blogon ott díszeleg évek óta Tóta finoman szólva rendkívül előnytelen fotója, és senki nem veszi a fáradságot, hogy szóba hozza.

De most tényleg. Ez a fénykép még rosszindulattal sem nevezhető lealacsonyítónak, sőt, túlságosan előnytelennek sem, közterületen lőttem, tömegben, ahol tucatnyian lát(hat)ták, hogy rágyújt, nem lopva csinálta (!), s a barátnője hamarább fogja az asztaltársaságától vagy a szomszédos árustól megtudni, hogy dohányzik, mint egy magyarországi (!) fotós portálról, legyünk már komolyak. Remélem, még gondolatban sem akarod pl. a Katalin hercegnő lesifotósával egy napon emlegetni a dolgot!

Mindenképpen köszönöm, hogy benéztél és felhívtad a figyelmem, bár szerintem nincs igazad. Még olyasmiről sem hallottam, hogy cirkusz lett volna egy félmeztelen kamaszlány lencsevégre kapásából egy tengerpartról/Balatonról szóló híradóban, pedig az anyuka nagyot nézhet, ha az esti híradóból tudja meg, hogy a lánya topless napozik...