BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
ELFELEJTETT JELSZÓ
KATEGÓRIÁK
5
KATEGÓRIA: egyéb
ELŐZŐ KÉP
| | egyéb
KÖVETKEZŐ KÉP
  • Feltöltve:
    2011. január 11. 12:55
  • Készítés helye (ország): Magyarország
  • Készítés helye: Debrecen
magány...

Harminchatnak szeretettel 

A képek értékeléséhez és az értékelések
teljes szövegének elolvasásához be kell lépnie!

BELÉPÉS

Ha még nincs felhasználóneve, akkor regisztráljon egyet.

adott pontszám: 5
2011. január 13. | 01:54 | cveki

tegnap óta szemezek a képpel és próbálom összeszedni a gondolataimat. hát nem sikerült. :) pedig annyira megérint a képed, csak nekem nem a magány jut róla eszembe. persze akár figyelmen kívül is hagyhatnám a címet, de próbáltam más szemmel is nézni a fotód, hátha sikerül átéreznem azt, amit te szerettél volna vele közölni.

nekem inkább van benne szépség. a felismerés szépsége. könnyű terhek, illékony vágyak.
a pillanat misztériuma, ami bebalzsamozza a lelked és fahéj illatú kürtöskalácsszagot áraszt.

nagyon szép ez a kép! tényleg.

R.János válasza:
Kedves Cveki!
Krisztus szenvedése hozta el számunkra a felismerés szépségét. A legszebb szép maga a szeretet. A legnagyobb szeretet az, amikor valaki az életét adja a másikért. Ha ezt megértjük, és átéljük, akkor megnyitottuk a lelkünk kapuit az isteni szeretet befogadására. Életünk célja, hogy boldogok legyünk. Ez pedig nem jelent mást, mint az isteni szeretet elfogadását és befogadását. Isten szeretete pedig Krisztusban ölt testet. Mi ezt az isteni szeretetet feszítettük meg, és feszítjük meg nap-mint-nap azáltal, hogy képtelenek vagyunk befogadni. Pedig ebben a befogadásban van elrejtve a mi örök életünk. Ez a szeretet maga a szellemi-lelki táplálék. Amikor testünkből szellemünk-lelkünk kiszáll, a szeretet az egyetlen, amit magunkkal viszünk, sőt a szeretet fog jellemezni minket. Igen fontos ez. Sőt, talán a legfontosabb....
Nagyon szépen köszönöm!
Üdv.János

adott pontszám: 5
2011. január 12. | 16:56 | Dante Darker

Érdekes, hogy a kivitel alapján a kereszt igazából nincs Jézusra ill a keresztet hordozóra szögelve. Azaz a kereszt igazából képzeletbeli, de súlya és fájdalma meghaladja azt, mintha fizikailag bántana. És ezáltal lehet általánosítani és absztrahálni - bár nem látható minden borzalom és tragédia, de a a kereszt ott van. Ezért is marad örök jelkép az emberiség végnapjaira. Ugyanakkor a remény is ott van, sőt dominál, félrenyomja a balról támadó sötétséget, visszatartja. Hiába támadnak, valaki mindig van, aki vigaszt adhat. Bár ezt elfelejtik gyakran.

R.János válasza:
Kedves Dante, most én mondom, hogy a Látó elmondta mindazt, amit szerettem volna megmutatni. Minden pontosan így van!!!
Nagyon köszönöm!
Üdv.János

adott pontszám: 5
2011. január 12. | 14:59 | pilipár

Van egy kedves barátom, akinek mostanában nem úgy alakul az élete, ahogy szeretné...épp a napokban írtam neki, bízzon benne, hogy semmi nem ok nélkül való, szándékosan, iránta való törödésböl, gondoskodásból alakította "Valaki" úgy a dolgokat, ahogy azok ma vannak...hinni kell benne, hogy mindennek ideje és oka van, az események valamiért, valami érdekében történnek, és a dolgok elöbb-utóbb úgyis helyrejönnek. Ki kell várni, türelemmel kell lenni, ami sokszor nem könnyü, de én kívánom neki, hogy ez mihamarabb bekövetkezzen.
Számomra ez a képed üzenete, szívesen elküldeném neki, talán ö is hasonlót olvasna ki belöle...rajta van minden, amit a gondolataim elöcsalogattak, a hit, a reménysugár, és az, akihez fohászkodni lehet, hogy meghallgattassunk...
Nagy hatású kép, gratulálok, János! Ildikó

R.János válasza:
Köszönöm szépen Ildikó!
Nem tudhatom, hogy ismerősödnek mi okozza a problémát, de amit a türelemről írsz, az "nagyon ott van". Ami a legfurcsább, hogy az ember mintha a bajban tanulná meg az igazi nagy leckéket. A hívő(bb) ember ilyenkor kénytelen levetni az álszeretetet, és igyekszik őszintének lenni, hiszen tudja, hogy csak az ilyen ima jut el oda, ahova szánta. Sokszor ilyenkor jön rá az ember arra is, hogy mennyire bűnös. Nem tudom más, hogy van ezzel, de én ezt már többször megtapasztaltam. Majdnem mindig van választási lehetőség, de hosszútávon csak egy út hozza el a várva várt megoldást. Ez a krisztusi út! Tény, hogy rendszerint ez az út tűnik a legvalószerűtlenebbnek, mert ritkán számol a realitásnak mondott szemponttal. Ilyenkor fél az ember lépni, mert úgy érzi, hogy elveszít mindent, ami eddig a biztonságérzetét képezte. De mindig tudni kell, hogy nem vagyunk egyedül! Aki ráállít az útra, végig is kísér rajta. Ha lenne olyan érzékszervünk, vagy olyan adottságunk, észlelhetnénk ezt a jelenlétet. Fel kell venni a kapcsolatot ezzel a "láthatatlan erővel".
Azért jelentette ki Krisztus Istennek ezt a nevét, hogy tudják meg az emberek, hogy kihez forduljanak segítségért. Nincs más név, csak Krisztus Neve. Ebben a Névben kell imádni Istent, mert ez Isten kegyelmének, vagyis az emberekhez való jóindulatának a Neve. Aki ezt elhiszi, és segítségül hívja az Úr nevét, az megmarad.
Ezt mondd meg az ismerősödnek, mert ez az egyetlen jó Út!
Köszönöm Ildikó, mégegyszer!
Üdv.János

adott pontszám: 5
2011. január 12. | 13:24 | draculea

"Eli, eli! Lama Sabaktani?" Egy ilyen kép ezzel a címmel engem arra vezet, hogy valaki nagyon úgy érzi, elhagyta az Isten. Ha nem ismerném a kép alkotóját, még komolyan is gondolhatnám, hogy netán így van, de a Te esetedben biztos, hogy nem. Viszont biztosra veszem vagyunk itt páran, akik ezt a kérdést már feltettük életükben, akik már éreztük így, mintha legnagyobb gyötrelmünkben is magunkra maradtunk volna. A magány biztos hogy akkor a legfájóbb, ha fizikailag is elesettek vagyunk. Felnagyítódnak a problémák, mert többet kell küzdeni még a létezésért is, mint máskor. Ilyenkor kell, hogy legyen valami remény, legyen valami távoli cél, melyet ha nem is hiszünk, hogy elérhetjük, de állandóan ott lebeghet elöttünk. És a legjobb persze az, ha az ember választ kap valahonnan, vagy valakitől a jajkiáltására.
Tetszik ez acsak vizuálisan jelenlévő kereszt. Ezáltal értettem meg, hogy mi a fotó lényege, Mindenkinek meg van a maga keresztje, -tartja a mondás, és valóban. Ott van, érezzük, néha talán még a kivülállók is érzékelik a másokét.

Sorozatodnak ez a legtöbbet adó darabja, nem véletlen hogy ehhez írok, legalábbis pontszámmal. Ez egy igazi Radovics kép, mind tartalmában, mind kivitelezésében.
Bárhol látnám, tudnám, hogy a Tiéd, anélkül hogy ismerném a képet.
Nagyon ügyes utómunka, ez egy olyan kép, ami kicsiben "láthatatlan" viszont nagyban nagyot szól.
Gratulálok!
Ildi

R.János válasza:
Kedves Ildi!
Én is azok közé tartozom, akik érezték már úgy, hogy gyötrelmükben magukra maradtak. Ez a megpróbáltatás ideje, (egyházi zsargonnal), de nevezhetjük akár tesztnek is. Gondolom, hogy mielőtt bárkire is rábiznánk valami értékünket, meggyőződünk arról, hogy mennyire hiteles az illető. Csak ezután bizzuk rá azt az értéket. Szóval először benne, a személybe kell megbizni. Hasonló történik velünk, amikor úgy érezzük, hogy egyedül vagyunk a bajban. Ilyenkor mindenképp "elővesszük" Istent, és vagy számonkérjük az ígéretét, esetleg ismét "meggyőződünk" arról, hogy ez az egész isteni-ügy gyenge emberek által kitalált mese, vagy elfogadjuk a sorsunkat, és méginkább Arra bizzuk, akiben hiszünk. Szóval a magány is, minden megpróbáltatáshoz hasonlóan a hit próbája. Az Általad idézett krisztusi kiáltás az igazi világfájdalom, mert itt kezdődik az a bizonyos lelki halál, ami azt jelenti, hogy "távol Istentől". Na ez az igazi magány....Ezt is magára vette helyettünk Jézus a kereszten.
Annyira boldog vagyok, hogy eddig mindenkihez eljutott az üzenet!
Köszönöm szépen!!!
Üdv.János

2011. január 12. | 04:12 | harminchat

Elolvasva az értékeléseket, úgy érzem nem sokat tudnék hozzátenni...Krisztus alakja szinte beleolvad a vászonba, mintha magához húzná a föld, de mégis annyira erős fentről a fény....nagyon jó a választott nézőpont, mert azt láthatjuk amit ő, megérezhetünk valamit az ő szerepéből.
Gratulálok a képhez és köszönöm szépen az ajánlást!
Üdvözlettel: Tibor

R.János válasza:
Nagyon szépen köszönöm!
Üdv.János

adott pontszám: 5
2011. január 11. | 22:38 | Zoran_2

Néha azt érezzük egyedül vagyunk, és senki sem figyel fel rá, hogy bajban vagyunk, hogy szenvedünk - pedig dehogynem! Figyel, és nem hagyott el! Feltéve, ha mi nem hagytuk el. Amíg nem hagyjuk el Ő nem fog minket elhagyni ...
Persze más is érzett így, de tudjuk nem hagyta el, csak (?) megengedte ... és, hogy ez így volt mi sem bizonyítja jobban, hogy feltámasztotta!
A belsőbe hatoló kép - amihe zillik ez a fajta kidolgozás.
Nagyon jó!

Zoran

R.János válasza:
Ismét nagyon "telibe találtál", kedves Zorán. Igen, pontosan ezt szerettem volna valahogy elmondani. Azt hiszem, hogy, ha képesek vagyunk magunkban tisztázni és jól különválasztani ezt a két fogalmat, amit említesz, azaz megértjük az "elhagyott" és a "megengedte" közötti lényegi különbséget, akkor talán megérthetjük a történések miértjét is. És akkor van remény arra, hogy függetlenül a történések kellemes vagy kellemetlen természetétől, nem a bizalmatlanság, hanem pontosan a bizalom fog erősödni Közötte és közöttünk.
Nagyon köszönöm az értékes gondolataidat!!!
Üdv.János

2011. január 11. | 18:40 | árny

nagyon "kemény" kép...
nem is tudom, hogy hol kezdjem, mit mondjak...
a legjobban a hangulata fog meg, a jeges textúra nagyon sokat ad ehez az "érzéshez"...
az igazi magány fájdalma uralja az egész képet...
az egyedüli dolog ami engem zavar, az a "fenti" fény milyensége. én valahogy másképp oldottam volna meg, így talán túl mű, számomra nem illik a kép többi, művészi, fesményszerü részéhez... (de ez szubjektív és ezért nem szeretnék semmiképp levonni a kép "értékéből")

R.János válasza:
Kedves Árny!
Nagyon örvendek, hogy tetszik Neked, és, hogy szóvá is tetted. Jogos a kritikai észrevétel, mert megint engedtem annak a "belső valaminek", ami gyakran mondja azt, hogy ne törődjek magával a képi megjelenítéssel, csak a gondolattal. Ez persze szépen hangzik, de sokszor megbosszulta már magát. Itt szerettem volna hangsúlyozni, hogy egy természetfölötti Fény nagyon is jelen volt/van mindig, még akkor is amikor a legnagyobb magányt érezzük. Ez a temészetfölötti valóban elüt, és át is fogom dolgozni.
Nagyon szépen köszönöm!
Üdv.János

adott pontszám: 5
2011. január 11. | 16:01 | Dani77

ÚÚÚ de jó lett!
Egy régi kopott olajvászonnak látom.A színei is elkoptak. ( megjegyzem a "radovics jánosos" sötétbarnás-vöröses színvilággal is el tudnám képzelni ) " dolog köré öszpontosul a kép, a fenti az égi csomópont a hangsúlyosabb, a földi valóság eltörpül alatta. Jobb oldalt lent durva kosz és göröngyök. A "háttér" a bal oldalon erősen sötéteül, ezzel megtötve a kép szimmetriáját ami függőlegesen figyelhető meg.Ha jobbról is lenne ez a sötétülés már nem tetszene.
Szokatlan, kreatív, figyelemre méltó.

R.János válasza:
Megtiszteltetés ez a javából, kedves Dani, mert Te azért egy kicsit más szemmel nézed ezt a "fotós világot".
Nagyon köszönöm!
Üdv.János

adott pontszám: 5
2011. január 11. | 14:21 | GADA

Kedves János! (ugye Te vagy? :) ) Mint fotót, hagyományos értelemben nem tudom értékelni, de mint vizuális ábrázolását valami olyannak, amit igazán nehéz megfogalmazni (talán nem is tudnám) nagyon magkapónak érzem. Valaki, aki nincs is jelen, mégis betölti, meghatározza a képet, magára vonja a fényt a nagy szürke kopott világban. Szép dolog.

R.János válasza:
Nagyon köszönöm, kedves GADA!
Krisztus a Fény! És ez a Fény látszott kialudni ott a kereszten. A gonosz nagy győzelmének tűnt ez akkor. "Döbbent csend" volt a mindenségben...De mégis ez az áldozat lett az emberiség győzelme a gonosz/gonoszság fölött. Érdekes ez....
Köszönöm mégegyszer!
Üdv.János

adott pontszám: 5
2011. január 11. | 14:18 | apóka

Én Istenem én Istenem miért hagytál el egemet. Lehet hogy pontatlan az idézet ....de ez a lényeg ami elhagzott Krisztustól a kereszten.Sokáig nem értettem miért mondja.... hát nem tudja hogy feltámad?...mert egyedül volt....a Krisztusi magány.Ennél nagyobb nincs.Aztán egy igehirdetésen erről volszó és ott értettem meg, hogy Ő emberré vált ,úgy érzett mint mi .......ha ütötték fájt neki az étel izlett, vagy nem izlett stb.Nagyon hatásosan ábrázolod ezt az állapott.jók a fények a szerkesztés.Gratulálok.További jó fotózást.Üdv.

R.János válasza:
Amikor ezt mondja, a legfélelmetesebb dolog történik: Ő, aki az Atyától soha nem volt távol, amikor a mi bűneinket magára veszi, kikerül az Atya jelenlétéből. A mi bűneink választották el az Atyától. Helyettünk teszi, hogy mi lehetőséget kapjunk Isten jelenlétébe visszakerülni. Az emberiség talán legnagyobb momentuma ez. Igen, nagyon jól mondod Apóka: Jézus nem félig isten és félig ember, hanem teljes mértékben Isten, és teljes mértékben ember.
Nagyon szépen köszönöm!
Üdv.János