Először, mikor ránéztem a képre, furcsának találtam, hogy Atlasz bácsi úgy beleolvad a környezetébe, de végül rájöttem, hogy tulajdonképpen ez a feladata. Nem tudom, a többiek mit szólnak ehhez, de nekem most már kifejezetten tetszik, hogy nem egy kiemelkedő, szinte domborodó alak a fő téma, "keresni" kell, ha élvezni akarjuk a képet - és ezt a jó értelemben mondom. ;)
Ami nekem problémám vele, az az, hogy szerintem a figyelem túlságosan hősünk még meglévő karjára terelődik, nekem az a nagy felület elvonja a figyelmemet. Én megpróbálnám egy másik szögből, még ha az nem is jönne ki ilyen szépen az oszloppal, mert hátha, és Atlasz bácsin sokat segíthet.
A távolságot viszont jónak tartom; tetszik az alak tekintetének iránya, és az, hogy minden erőfeszítés nélkül kellemesen látom az arcot.

További jó munkát, várom a következő képedet! ;)

szerintem érzékeny, és drámai hatású a részlet, és a nézőpont kiválasztását is jónak érzem.
Arra próbálnék vigyázni, hogy a karja jobban elváljon az optikailag mögé kerülő falrésztől, több tér maradjon közte és az ég között.
Ami miatt a kép szerintem nem vált ki olyan elementális hatást, amilyet kiválthatna, az a semleges fényviszony...lapos, unalmas fény és égbolt. A helyszínt nem ismerve nem tudom, mit javasolhatnék, de a textúrákat kiemelő, oldalról érkező súrlófény, vagy akár az esti sötétből a szobrot kiemelő lámpafény...szóval valami izgalmasabb, ami előfordul a helyszínen, jó lehet. És ha az eget is belekomponálod, a tornyosuló viharfelhők is hozzátehetnek akár mondanivalóhoz, egy változatos tónusvilágú ff megoldással...ezek csak tippek.

Ááá, kompakt gép. Így jár, aki nem nézi, mivel készült a fotó... :)
Felejtsd el a rekeszről meg a mélységélességről való értekezésemet!

Ismervén a helyszínt, sajnos a házzal ha nem kezdenek hamarosan valamit nem sok marad belőle, pedig érdekes szobrok:
A képről: így ebben a tálalásban kicsit dokumentarista lett, ami nem azt jelenit, hogy nem kell lefotózni, csak kicsit másképp tálalni, esetleg érdekesebb fényviszonyok mellett, határozottabb komponálással, érdekesebb színjátékkal.
ajánlom Harminchat galériáját, épp most fejezett be egy remek szoborfotó sorozatot!
További jó probálkozásokaT4
minden jót!

Szia! A megjegyzésben leírtak máris megdobták az értékelést néhány tizeddel :)
Azt vettem észre, hogy annyira ritkán nézünk felfelé ott, ahol élünk. Sokszor előfordult már velem, hogy egy unásig ismert utcában valamiért egyszer felnéztem, és megláttam egy olyan homlokzatot, amitől elállt a lélegzetem. Olyan, mintha szemellenzősek lennénk a lakóhelyünkön, rohanunk, csak magunk elé meredünk... Aztán a nagy átváltozás, jön a szabadság, nyaralás, és turistaként mindent látni akarunk: benézünk, lenézünk, odamegyünk, megérintjük, beisszuk még a homlokzatokat is, amiket itthon eszünkbe sem jut megnézni. Gondolom, esetedben az elsőről lehet szó, Sopronban élsz?
És akkor a képről: a témaválasztás nagyon jó, valóban egészen szomorú a szobor tekintete, és a néző is az lesz, látva, hogyan pusztul le teljesen ez a szép alkotás.
Adatokat nem adtál meg, úgyhogy csak találgatni tudok, de egy kisebb rekesz szerintem jobban elmosta volna a hátteret, ami így picit túl hangsúlyos a képen, elvonja a figyelmet a szoborról, mivel hasonlóak a tónusok.
Az épület jobb oldala nagyon semmitmondó, és persze ez erősíti a lepusztult hatást, meg a szobor bal karja miatt muszáj, hogy a képen legyen, szerintem a mélységélesség változtatása ezen is segítene.
Akár egy álló formátummal is megpróbálkoznék, nem tudom ugyan, mi volt lejjebb (lehet hogy ez csak egy Atlasz-torzó?!), de hadd lássuk azokat a kockákat is a hasán :) Az viszont tetszik, hogy a homlokzat tetejéhez igazítottad a felső képélt.
Elárulod, hol láttad ezt a szobrot Sopronban? Ha legközelebb arra járok, turistaként, fel fogok nézni erre a homlokzatra, mert nagyon érdemes.
Köszi, hogy látthattam ezt a képet. Megérintett.

Szia! Szomorú látvány, ahogy hazánkban az épültek homlokzatai, belsejei olyan állapotban vannak, mint a képen. Persze vannak kivételek szerencsére.
A fotóról. Mindig vita tárgya, hogy egy szobor ilyen közeli ábrázolásból elért eredmény kinek az erénye. A fotósé vagy a szobrászé? Szerintem mindkettőé. Egy jó nézőpont, érdekes fényviszonyok, egy jó részlet sokat adhat hozzá a szobrász által készített műalkotás mondanivalójához.
Itt a nézőpontot, a szerkesztést és a fényviszonyokat sem tartom tökéletesnek. A fények jellegtelenek, az árnyékok nem érdekesek. A kiégett égbolt a felső sarokban kifejezetten rossz, elvonja a tekintetet. Ez egy másik nézőpontot választva orvosolható lenne. Érdemes lenne azt is bemutatni, hogy mit tart a szobor. Sokkal több mondanivaló lenne így a képben.
További szép fényeket, üdv: G.

Szia! Egy szinte reménytelen témához fogtál hozzá, ehhez képest az eredmény nem rossz.
Azért írom, hogy reménytelen, mert ott az égbolt a háttérben, amit kompaktal nagyon nehéz nem kiégettre fotózni. A háttér közel, esély sincs az elmosására, pedig a rekeszt kinyitotta a gép, ahogy csak tudta. Aztán ott van még az a figyelemelterelő zöld szín baloldalt.... Úgy kellett hát szerkesztened, hogy belekomponálva a hátteret is a formák vezessék a tekintetet. Úgy érzem ez a lehetőségekhez mérten jól sikerült, a fényeket is kihasználtad, nincsenek bebukott részek. Ha az arcot nézzük, akkor talán érdemes lett volna kissé jobbra lépve készíteni a képet, de a kéz elhelyezkedése miatt ez valószínűleg nem egy jó ötlet.
A szomorú szoborarc mintha érezné, egyre kopik és töredezik, oda lesz végleg, akár a legtöbb régi ház valaha szép díszei.
Szép fényeket!

Szia!
Építő jelleggel fogadd szeretettel a következőket:
1. A kép nem elég éles - ez valószínűleg a géped adottságaiból fakad. Ebből többet lehet, hogy nem lehet kihozni, de akkor el kell gondolkodni egy jobb masina vásárlásán, ha komolyan akarsz foglalkozni a fotózással akár hobbi szinten is.
2. Mélységélesség: Jobban kiugrana a háttérből a téma, ha a mögötte/felette lévő épületrészek el lennének mosva. Így nagyon beleolvad a környezetbe, és nehezen tudom megkülönböztetni a szobor élét az épület valamelyik egyéb díszítésétől.
3. Vágás: Felül zavaró az oszlop díszítősora, ami csak a kép 2/3-ig fut be, ott viszont vége szakad. A jobb felső sarokban a beégett égbolt is nagyon zavaró, elvonja a figyelmet, ráadásul szabályos háromszög, mintha direkt vágtál volna ki valamit a képből.
4. Perspektíva: A szobor bal alkarja szinte az épület tetejével egy vonalban fut, ez megint csak elvonja a figyelmet a témáról. Kicsit jobbról fotózva eltűnne a fehér égbolt. Balról fotózva jobban kijönne a szobor (maradék) alakja.
5. Színvilág: A képen elég kevés a szín, és azok is elég fakók. Ilyenkor érdemes fekete-fehér képet készíteni, amit egy kis fényerő/kontraszt állítgatással elég jól fel lehet dobni.

A géped elég alap, de ezzel is lehet jókat lőni, ha a fentiek közül egyet-kettőt megpróbálsz a következő fotózásnál.
Lesz ez még jobb is, meglátod!
Jó fényeket!

Az ilyen jellegű fotóknál (szobor, épület stb.) szerintem fontos, hogy valami egyedi, valami különlegeset vigyünk a képbe, ami miatt az megismételhetetlenné, különlegessé válik. Lehet az valamilyen érdekes fény, vagy különleges nézőpont, vagy bármi más. Itt én ezeket hiányolom. Olyan, mintha dokumentáltad volna ezt a szobrot, az állapotát, de nem vittél bele életet. A fények laposak voltak, a háttér semmilyen, mármint úgy értem, hogy az égbolt. A nézőpont gondolom adott volt, hiszen magasan lehet a szobor, gyakorlatilag csak lentről fényképezhető. Én azt javaslom, hogy menj vissza olyankor, amikor vannak fények, és olyan szögből érik a figurát, ami kiemeli az anyagot, a formákat. Sokkal érdekesebb végeredményt kapsz. A kompozícióval kapcsolatban úg érzem, hogy talán kicsivel többet kellett volna mutatni a szoborból, akár egy álló formátumban az egészet. Lehet, hogy monokrom színvilággal jobb lenne, az épület élénk színű, belógó alkatrészei eléggé magukra rántják a tekintetet. Remélem, tudtam segíteni valamit. Üdv.