Jókor, jó helyen...a téma meglátása igazán remek. Tetszik a megvalósítása is. Talán egy kicsit sok fényt kapott a "kendő", és beleolvad a "lépcsőbe." De ezt az esetleges kis "bizonytalanságot" bőven felülírja a szerkesztés. A padok az alanyra vezetik a szemet, az alanyról Krisztusra. Én ebben látom a lényeget. Az üres padok perspektívája akár drámaibb mondanivalóval is bír. A "tömegek hiányával" mitsem törődve, valaki előre ül: nem hátra néz, hanem előre....nem az emberek mentalitása érdekli, hanem a saját lelke. És ebben a magányos "kettesben" egy nagyon szép meghitt pillanatnak lehetünk tanúi.
A kép tónusa érdekes, és nekem kifejezetten tetszik a sötét és világos részek játéka, mert egy bizonyos lelki kettősséget érzek: minden fehér, ami lelki, és minden szürkés-sötét, ami földi. Nem szeretnék mélyebben belemenni a témába, de a lépcsők funkciója is megérne egy misét....vagy a padok, melyeken a hallgatók ülnek, és a lépcsők, amin a cselekvők járnak....
Gratulálok, nagyon tetszik. R.J.

A képre adott pontszám: 5

Az asszociatív képek mindig izgalmasak, ha a befogadó időt szán a szemlélődésre. A cím nagyon fontos, mert a néző gondolatait egy meghatározott/határozottabb irányba tereli. Fontosnak érzem az irányt is: a szemlélő felől haladunk a fény felé, vagy a fénytől felénk? Szép a tónus- minimál, mert nagyon határozott, és kellően funkcionális. A szerkesztés is igen racionális, de a mondanivaló a címnek megfelelően igen elvont. Tetszik ez a kettősség is: a "racionális elme felejtése...." De a mondanivaló számomra ennél mélyebb: a fény, a fénykapu, és annak térbeli absztrahált halványabb echo-ja, és az egészet magába záró sötét felejtés, egy dinamikus "fényvesztés".
Az oldal egyik legnagyszerűbb alkotásának érzem. Ez művészfotó, ahol a gondolat él, és az eszközök a lehető legszebben "szolgálják" a lényeget.
Gratulálok R.J.

A képre adott pontszám: 5

Nem illik pontozni, de bocsátassék meg nekem, ha ezt most nem veszem figyelembe. Nagyon köszönöm a megtisztelő gesztust, de igyekszem objektíven leírni a gondolataimat. Úgy érzem, hogy ez egy próféta kötelező magánya. Mindnyájan -a magunk módján, akarva, akaratlanul - "próféták" vagyunk, hiszen hirdetünk tanokat, elveket amelyekkel azonosulunk, vagy éppen szakítunk. Néha igaz, néha hamis prófétának bizonyulunk. A magány egy "kötelező" velejárója az igaz-prófétának. Erre azért van szükség, hogy soha ne keresse az emberek dicséretét, hanem maradjon eszköze egy magasabb eszmének. Ezt az eszmét, ami a legértékesebb-talán- a többség nem fogadja el, mert akkor szakítania kellene életmódjával, stb. "Könnyebb" elmarasztalni a "prófétát", mint megfogadni tanítását. Látom a képen azt a különös kapcsolatot a Fény és az alany között, és számomra ez a lényeg, és a kép -talán legszebb eleme. A "prófétán" nyugvó fény, még mélyebb értelmet nyer a környezet sötét tónusa miatt. Érdekes ez a környezet amúgy: ha már "prófétában" gondolkodom, a környezet mintha azt sugallná, hogy "voltak némelyek, akik hittek, mások meg nem." Tény, hogy a bennünk lévő "prófétalélek" megpróbáltatása abban (is) rejlik, hogy szeretnénk, ha üzenetünk az általunk legkedvesebbnek tartottakhoz eljutna.....De nincs megbecsült próféta a saját otthonában.....
A kiválasztott ,mind gondolatában, mind a sajátságos (egyéni) színvilág és kidolgozás tekintetében egy csodálatos alkotás.
Köszönöm, és gratulálok R.J.

A képre adott pontszám: 5

Nem szeretném szappanoperává alacsonyítani ezt a szép képet és gondolatot, de nekem valahogy azt mondja, hogy a "magány könnyében" látható világosság (ablak) fénye, valamiféle távoli, vagy kívánt reménységet idéz.
Tetszik a kép polifóniája: a háttér sötétsége felül, és a színesebb alsó "szólamok" megteremtik a téma érvényesüléséhez szükséges mélységet. A téma árnyaltsága csak fokozza ezt a hatást. Így válik élővé a "könny reménye", és ennek visszhangja a virág szirmain lévő kis fehér csúcsokon.
Érdekes ez a vörös-szangvinikus-magány...
Gratulálok R.J.

A képre adott pontszám: 5

Különös technika, legalábbis számomra mindenképpen. A metszet-hatást valóban remekül érzékelteti. Tetszik a vágás, mert "az egészből kiragadott kis rész" illúzióját kelti. Jó a formák fényes-árnyékos megjelenítésének ötlete. Szép a színhatása is. A kettősség egysége, mint filozófikus gondolat/mondanivaló, (is) nagyon tetszik.
Gratulálok R.J.

A képre adott pontszám: 5

Prototípusa az egyszerű ember fájdalmas tisztánlátásának, annak a valaminek, amit csak az érthet meg, akinek van szeme a látásra, és szíve az érzésre. Nemcsak ennek az embernek, hanem Neked is megvan ez a kvalitásod, mert észrevetted, megörőkítetted, és maradandó élményt szereztél magadnak, és nekünk is, hiszen, azt hiszem, hogy mindnyájunkban él ez az érzés, amit megfogalmaztál/megfogalmaztatok.
A kép önmagában is nagyon szép. Szépek a tónusai, mert harmonikusak a megfogalmazott gondolattal. Az élessége is kifogástalan. A háttere is mesés, a szó minden értelmében. Kiállítás-darab.
Gratulálok. R.J.

A képre adott pontszám: 5

Kedves Gergő!
Ez igen!!! Örvendek, hogy eddig mindenkinek tetszik. Ha úgy gondolod, fotózd újra, de nekem így tetszik, mert erős a vonzása annak a sötétségnek. És, bár a klasszikus szerkesztés megkívánná a jobboldal növelését, a téma misztikuma, furcsasága, összhangban van ezzel a "hiányérzetes" szerkesztéssel. Nekem így teljes, ahogy van. Nekem!!! De ez csak egy vélemény, természetesen.
Gratulálok!!!
R.J.

Köszönöm Harminchat, ez tényleg megtisztelő. Vagy talán több is ennél. Amikor kiürül egy galéria, általában "nagy lelki változásokat" remélünk. Én is átestem ezen, és remélem megtanultam a leckét.;
A kép nagyon szép. Nemcsak a színei miatt, hanem a mondanivaló miatt is. Ez számomra egy nagyon kedves hangulat, mert bátor ellentétre épül: a tavasz bájos hírnöke, az élet "feltámadásának lírai jele" és a kifakult színek.....
A szerkesztése is nagyon finom, érzékeny. A háttér és a téma, a színhasonlat ellenére is, vagy pontosan emiatt, nagyon talál.
Köszönöm, és gratulálok. R.J.