Viszonylag újonc vagyok még ezen az oldalon de pár "asztrotájképem" láttán többen kérdezték, hogy pontosan hogy is lehet ilyen képeket készíteni. Gyors keresgélés után láttam, hogy túl sok részletekbe menő leírás nincs a témáról magyar nyelven így bátorkodtam nekiállni eme cikk megírásának.

Először is leszögezném azt, hogy nem egyszerű a fotózás ezen területe, nehezen emészthető és ha meg is van "minden" hozzá (felszerelés+tudás) még mindig szükségünk lesz egy nagy adag szerencsére és kitartásra.

Milyen felszerelésre van szükségünk:

-DSLR fényképezőgép: A gépváz esetén ami számunkra elengedhetetlen a magas ISO értékek kezelése (1600+). Az újabb 2010 után megjelent gépvázak már rendkívül magas ISO értékekkel képesek dolgozni és az ekkor keletkezett zajt is nagyon jól kezelik.

-Objektív: Az "üvegnél" 3 dolognak kell stimmelnie, a tökéletes végeredmény érdekében. Nagy látószög, tág blende és a tág blendeértéken minél élesebb kép, hiszen nem akarjuk, hogy a pontfényes csillagok csak korongszerű pacaként jelenjenek meg a képünkön. Ajánlott fókusztávok: 8-35mm között Ajánlott fényerő: F2-F4 között

-Nehéz (fix) állvány: Minél nehezebb annál jobb, mégpedig azért mert pontszerű dolgokat szeretnénk fotózni így a legkisebb rezdülés is elronthatja a munkánk. Persze az élelmesebbek megoldhatják kisúlyozással is a dolgot ha pont ezen a dolgon spórolnának. Itt jegyezném meg, hogy aki nem először olvas után a témának találkozhatott úgynevezett motoros állványokkal amik ekvatoriális mechanikával vannak ellátva. Ebbe nem mennék bele most mivel erről vannak nálam sokszorta tapasztaltabb fotósok is. Hogy erre miért is lenne szükségünk (avagy nem) az elkövetkezőkben kitérek.

-Távkioldó (intervalométer): nem létfeltétel de erősen ajánlott. Megoldható az exponálás a gép berezonálása nélkül időzítéssel is de így mégis kényelmesebb és mégsem egy eget verő kiadás.

-Egyebek:

-pót akkumulátorok (sokszor hideg az éjszaka és a hosszú expók leszívják az akksikat)

-megfelelő mennyiségű memória kártya

-lencsetisztító (a sötétben való matatás és obi csere esetén előfordulhat, hogy összemaszatoljuk a frontlencsét

-elemlámpa (ha lehet tudjon pirosan is világítani, így nem vakít el annyira ha felkapcsoljuk)

-okos telefon a StarChart nevű programmal nagy segítség lehet az égbolton való tájékozódásban

-Csillagász zsebkönyv

Minden megvan(?): Ha megvan a hardver még közel sem lehetünk boldogok, hiszen az rendben van, hogy csillagokat szeretnénk fotózni de nem árt ha a Föld egy része is benne van. Itt jön az, hogy nyitott szemmel kell járni és tervezni mit is szeretnénk megörökíteni a csillagok alatt. Kell tehát egy téma amit előtte, nappal körüljárunk és kielemzünk mégpedig azért mert éjjel elég nehéz lesz komponálni... Ha adott a hely máris kezdhetünk örülni hiszen adott a mivel és a mit, már csak két nyitott kérdés van, a mikor és a hogyan.

Az asztrofotós ellenségei: Két hatalmas ellenségünk van, ahol az egyik elől csak menekülni tudunk a másikkal pedig csak számolni. A fényszennyezés az egyik gond hiszen a városok és falvak fénye elnyomja a csillagok fényét és sárgára festi az ég alját. Így minél távolabb vagyunk a civilizációtól annál jobb, de már az is jobb eredményt hozhat ha csak nem fotózunk a közeli város irányába. A másik probléma pedig amivel csak számolhatunk az az időjárás. Szerencsére már nagyon modern időjárás jelentő portálok vannak az interneten ahol folyamatosan követhetjük a kiszemelt helyszínünk légköri viszonyainak alakulását. Én konkrétan a met.hu oldalán található animált műholdképet szoktam figyelemmel kísérni és kikövetkeztetni, hogy pár órán belül, lesz e felhős az ég avagy sem. Ezzel viszont még nem lehetünk boldogok hiszen ha felhő nincs is az égen de még lehet magas a páratartalom ami jelentősen befolyásolja az éjjel látható csillagok számát.

Képalkotási módszerek: Ami a beállításokat illeti ezidáig egyértelművé vált, hogy fontos a magas ISO és a tág blende és az ezen két beállítás olyan egyensúlya ami még nem megy a minőség rovására. Tehát ne legyen túlzott mértékű a képzaj és a kép ne legyen túl "lágy". Ezt az egyensúlyt úgy találhatjuk meg, ha sokat olvasunk és megismerjük a rendelkezésünkre álló felszerelést valamint sokat fotózunk.

-Csillagos ég ahogy mi látjuk vagy akár sokkal több is: A fenti két tényező mondhatni rugalmas hiszen amelyik kép valakinek zajos másnak még az elmegy kategória lehet. Ami viszont szent és sérthetetlen egy adott fényképezőgép és objektív párost nézve az az exponálási idő. (megfelelő motoros állvány hiányában) A Föld forog akár szeretnénk akár nem és nem exponálhatunk bármennyi ideig anélkül, hogy a csillagok csíkot ne húzzanak a képünkön. Magyarán ha szép pontszerű csillagokat szeretnénk akkor alkalmaznunk kell a "hatszázas" szabályt miszerint úgy kapjuk meg a legnagyobb exponálási időt a használt gépre ha 600-at elosztjuk a valós fókusztávval. A valós fókusztáv ugyebár a gépváz függvénye, hogy APS-C vagy Full-Frame vázunk van sőt még attól is függ, hogy Canon vagy Nikon. Az alábbi módon alakulnak a reális fókusztávok:

Tehát egy crop-os Canon váz esetén 18mm-es fókusztávon a maximális exponálható idő: 600/~29=~21sec Ez a szám egy full frame váz esetén így alakul: 600/18=~34sec Tehát láthatjuk, hogy teljes képleképezésű géppel nem csak nagyobb látószöget nyerünk hanem hosszabb expó időt is ezáltal több megörökíthető csillagot. Sajnos azonban sokunk nem engedhet meg magának ilyen gépet így marad az APS-C alternatíva. Az alábbi számokkal tisztába kerülve gép és objektív pártól függően dől el az, hogy mi az amit megörökíthetünk és mi az ami nem. Ha vagyunk olyan szerencsések, hogy fényerős obival szerelt magas ISO-t is jól kezelő gépünk van akkor bátran fotózhatjuk a Skorpió csillagképet és láthatóvá válik a galaxisunk közepe és a fényes csillagködök! Viszont ha maradunk a kit obinál és a legtágabb blende 3.5-nél megragad akkor se essünk kétségbe hiszen a nevezetesebb csillagképeket így is fotózhatjuk (Orion, Cassiopeia, Ursa Major, Ursa Minor...). 30sec-es expó alap 18-55-ös objektívvel f3.5-ön. (Fotó: Takács Balázs)

-Valóban forog a Föld: Jóval egyszerűbb technika az úgynevezett startrails fotók készítése. Itt igazából az utómunkában kell toppon lenni és a fényerős objektív nem létfeltétel. Ezzel a módszerrel örökíthetjük meg a Föld forgását a csillagok segítségével. Itt elfelejthetjük a hatszázas szabályt hiszen a cél pont az előző technika ellenkezője. Csak célozzuk meg a sarkcsillagot és exponáljunk szűkebb blendén több percet, és ezt ugyan abban a fényképezőgép pozícióban ismételjük 20-30 alkalommal. Az így kapott képeket utómunka során ugyan úgy kezeljünk majd pl.: Photoshoppal vetítsük egymásra. Ezekbe a dolgokba itt nem mennék bele hiszen videómegosztó oldalakon rengeteg segédlet van ilyen témában! Ez egy 470sec-os exponálás eredménye ebből kell kb. 20db! (Fotó: Takács Balázs)

-A több sokszor tényleg több: Megmondom őszintén sokat olvastam és még olvasok is ebben a témában viszont ezzel a technikával még nem találkoztam éjjeli képeknél így talán mondhatom, hogy sajátom :) Én csak asztropanorámának nevezem hiszen arról van szó lényegében, viszont ebben az esetben nem csak horizontálisan fotózunk hanem vertikálisan is. Hogy miért jó ez? Kissé meggondolatlanul vettem anno egy Samyang 35mm F1.4-es objektívet, hogy ez biztos jó lesz nekem asztrotájképekre. Ahogy felszállt a rózsaszín köd amit a rendkívüli fényerő okozott rá kellett jönnöm, hogy ez a látószög közel sem elég, így kis kísérletezés után született pár olyan kép ezzel a technikával ami megszilárdította a bizalmam ebben az "üvegben"! 10x18megapixel! A képen a galaxisunk egy őszi szakasza látszik a bal felső sarokban pedig az M31 – Andromeda. (Fotó: Takács Balázs)

Ebben az esetben ismét a Photoshop vagy egyéb képszerkesztő program kell, hogy a segítségünkre legyen hiszen az elkészült képeket össze kell illesztenünk. Automata módban ez File->Automatizálás>Photomerge menüpontban található ahol benyithatjuk a készített (már JPG) fotókat és a gépünk a fotók számától függően néhány perc alatt összerakja a nagy képet. Ez az üzemmód néha nem működik így akkor kénytelenek vagyunk kézzel összeilleszteni a fotókat.

Hogyan csináljuk: Ha már megvan minden és azt is tudjuk milyen képet szeretnénk készíteni a helyszíni előkészületek után jön pár apróbb trükk amit a gépünkön kell eszközölni.

Tükörfelcsapás engedélyezése: a gépünk expó előtt felcsapja a tükröt amitől a gép berezonál. Ezt bekapcsolva két gombnyomás kell az expó kezdéshez. Elsőre csapjuk fel a tükröt és csak néhány másodperccel később kezdjük az expót így maradnak a csillagok élesek.

Zajszűrések: mindenféle zajszűrést ki kell kapcsolni gépünkön mert a firmware sok apró csillagot vélhet zajnak és tüntetheti el az a képről, valamint így a kép elkészülte után nem "gondolkodik" még legalább annyit mint amennyit exponáltunk.

M üzemmód: minden beállítás legyen manuális! (pl.: ISO3200, f/2.8, 30sec, MF...)

Fókusz a végtelenbe: éjjel megtalálni az objektív "végtelenjét" elsőre elgondolkodtató feladat lehet, de ha tegyük csak ki a képet az LCD-re (Canon: LiveView) és keressünk egy a végtelen ponton túli fényforrást amire rá tudunk nagyítani a képen. Ezután kézzel állítsuk addig míg nem kapjuk a legélesebb képet. Ha megvan maradjon az obi manuális fókuszon és az este folyamán ellenőrizzük ezt a beállítást mert érintésre is elállítódhat.

Ha mindezekkel megvagyunk állítsuk az objektívet a fotózandó témára és lőjünk próba képet. Visszanézve korrigálhatjuk a komponálást...

Otthon a gép előtt: Az utómunkán is rengeteg minden múlik, és ez talán legalább még egy ekkor cikket megérne így ezt meghagyom egy következő alkalomra... :)

Remélem nem rettentettem el senkit ettől a témától és érthető volt a cikk. Ezen kívül még elég sok minden van amit nem árt ha tud az ember de nem akartam túl aprólékos lenni, valamint jó ha pár dolgot maga tapasztal meg és jön rá a dolgokra! Sok sikert, kitartást és fényszennyezés nélküli felhőtlen éjszakákat!