BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
ELFELEJTETT JELSZÓ
KATEGÓRIÁK
ELŐZŐ KÉP
| | egyéb
KÖVETKEZŐ KÉP
  • Feltöltve:
    2014. november 2. 09:35
  • Készítés helye (ország): Magyarország
  • Készítés helye: -tudatalatti-
Átutazók...(örök körforgás)

Félelmeim (II., - bár ez korábban készült) Itt köszönöm meg "kepelek" értő, értelmező hozzászólását és ajándékát a másik képem alatt, -és mert ez kapcsolódik a leginkább, csak remélhetem, hogy tetszeni fog Neki... - ezért is NEM PONTOZHATÓ. 

A képek értékeléséhez és az értékelések
teljes szövegének elolvasásához be kell lépnie!

BELÉPÉS

Ha még nincs felhasználóneve, akkor regisztráljon egyet.

2014. november 5. | 20:44 | kepelek

Kedves Álomfejtő!

Nem bírtam ki, így megkerestem.

Hiszen ezt már kifigyeltem, de nem olvastam el a cím alatti szöveget.
Ettől aztán még meg is döbbentem, erre aztán végkép nem is számítottam! Zavarban vagyok.

A "gond" csak az, hogy a fél szemem már rátapadt a képre, és ott, alapjaiban nagy a baj.
Mondhatnám, hogy gyökereiben.
Mármint nem a kép művészi kifejezésmódjával, és főleg nem technikájával, hanem amit feltár, hát azzal, és az, pedig egy olyan világ, már sajnos valóság is, amit mi itt sokan, NAGYON NEM akarunk!
de erről majd később, bővebben

Addig is nagyon gratulálok,
kepelek


Álomfejtő válasza:
Köszönöm, örülök, hogy megkerested ! :o)

2014. november 5. | 14:43 | fehér elefánt

unom hogy ha szép képet látok szinte mindig beléd botlok :D

Álomfejtő válasza:
- blokk :D

2014. november 3. | 16:38 | F.Zsolt

Elnézve ezt a képet, azon gondolkozok, hogy az élet és a halál, e két, a létezésnek egymástól elválaszthatatlan momentuma közül melyik a félelmetesebb: a madarak végtelen és örök szabadsága, vagy a gyökerek közötti tér végtelen és örök bizonyossága. Elválasztható-e egymástól a szétválaszthatatlan, ugyanabból a kútból ered-e mind a két állapot félelme: a félelem eredendő, és eleve összeforrt azzal a ténnyel, hogy létezünk, vagy valami más: a félelem a két stáció törvényszerű egyidejű létezéséből generálódik? Összefűzi-e vékony fonállal őket a világ emberi léptékkel mért végtelensége? Ebben a képben ott feszül a kérdés, a bizonytalanság homálya, az egyidejűség megmásíthatatlansága. A végtelen és örök körforgás félelmetessége. Nekem, személy szerint a szabadság. Vagy annak illúziója.

Álomfejtő válasza:
Köszönöm szépen,
nagyon örülök, hogy elgondolkodtál a kép felett...
Őszintén köszönöm a visszajelzést !

2014. november 3. | 10:11 | zsoltf

Nekem a gyökérré nemesült faág és ezáltal a föld színe alá került madarak hozzák a címben sugallt örök körforgást, az élet-halál örök kontrasztját.
Érdekes, elgondolkodtató kép.
Minden jót,
Zsolt

Álomfejtő válasza:
Köszönöm szépen, Zsolt !

2014. november 2. | 10:15 | Tern

Szia!
Lassan aktuális-nem csak a tudatalattiban- ez a kopárság és a hideg szürkés-kékes színezet, megjöttek a madarak is, ahogy ez lenni szokott, mikor minden már a télre készül.
Finom rajzolatú, sejtelmes, mesélő kép, félelmetes mélységekkel.
Gratulálok!

Álomfejtő válasza:
Köszönöm szépen, Tibor !