BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
ELFELEJTETT JELSZÓ
KATEGÓRIÁK
5
KATEGÓRIA: egyéb
ELŐZŐ KÉP
| | egyéb
KÖVETKEZŐ KÉP
  • Feltöltve:
    2011. augusztus 28. 08:16
  • Készítés helye (ország): Magyarország
  • Készítés helye: Debrecen
álmomban Kőmíves Kelemenné voltál....

 

A képek értékeléséhez és az értékelések
teljes szövegének elolvasásához be kell lépnie!

BELÉPÉS

Ha még nincs felhasználóneve, akkor regisztráljon egyet.

2011. szeptember 23. | 13:16 | orultspanyol

Kiváló megvalósítás, a címet legjobban leíró kép (a képet legjobban leíró cím? :)). Az egyetlen kérdésem csak annyi, hogy a párhuzamos vonalak mik / mit jelképeznek? Amúgy tökéletes lett :)

R.János válasza:
Köszönöm szépen!
Stilizált lépcső lenne....
Üdv,János

adott pontszám: 5
2011. szeptember 1. | 17:39 | álomlakó

Nagyon szépen összedolgozott kép.
Jól választott a cím.
Néha elgondolkozom az alkotói folyamaton, mi volt előbb ... :))
Nekem nagyon szép!!

R.János válasza:
Köszönöm szépen!
Megtisztelő a véleményed!
Üdv.János

adott pontszám: 5
2011. augusztus 29. | 18:13 | Senang Anggrek

Nagyon érdekes és elgondolkodtató ez a fotó, nem csodálom, hogy csak kevesen írtak hozzá. Nem csak mint fotó egy nagyon jól sikerült, remek utómunkával létrehozott alkotás, de a témája is felettébb különös, szinte velőtrázóan horroros, ha a címere gondolok. Mindnyájan jól ismerjük ezt a székelyföldi balladát, amely az építőáldozatról szól. A legtöbb építőáldozatot élve temették be a falba, azaz a vár falába, Kőmíves Kelemennét ha jól tudom először elhamvasztották, és csak a hamvait szórták bele a mészbe, bár ez sem humánusabb dolog, mintha élve temették volna bele.
Az élve befalazás története sok nemzet történelmében előfordul. Például a kinai Nagy Fal-ba is temettek el élve áldozatokat, hogy a fal mégerősebb legyen. Azután ausztriában is van egy vár, amelybe az építőmester 7 éves kislányát falaztatta be a gróf... és ott van Manole mester és 11 segédje története is, ami szintén nagyon hasonló a Kömíves Kelemenné- sztorihoz, azzal a különbséggel, hogy ő direkt írt a felségének, jöjjön és hozzon élemet neki, aztán pedig befalazta a mester, hiúságvágyból, merthogy számára nem volt lehetetlen.
Szóval érdekes dolog, hogy szinte minden nemzet legendáiban megjelenik az építőáldozat témája, ha pedig ez kulturától, vallástól, történelmi időktől függetlenül létrejöhetett a világ különböző részein, akkor azt gondolom a téma önmagában egyetemes. Vagyis hogy áldozatvállalás nélkül nehéz elérni bármit, csakhogy néha éppen az esik áldozatunkul, akinek nem ilyen szerepet szánunk.
Ne haragudj, ha túl hosszút írtam, de mindezeket a fotód hozta ki belőlem, ami a visszafogott színeivel, a kiváló szerkesztésével, a drámai hatásával együtt egy nagyon nehéz látvány, nehéz befogadni az üzenetét, mert általában nem szeretünk áldozatokat hozni. Ettől már csak az keményebb dolog, ha mi magunk válunk az áldozattá.
Sok ilyen elgondolkadtató képet kivánok Neked mint alkotónak, és nekünk mint nézőknek!
üdv, s.a.

R.János válasza:
Hogy haragudnék....? Nagyon köszönöm, hogy mindezt leírtad, mert ennek az ismeretnek a hiányában nehezen értelmezhető a kép. Persze a balladának igen gazdag a mondanivalója, és az asszociációra alkalmas mozzanata is. Egy átélt érzést szerettem volna képileg megfogalmazni, és ehhez vettem kölcsön ezt a balladai képet. Érzésem abból a baljós sejtésből táplálkozott, hogy azt, akit a legjobban szeretek(és vele együtt minden érző érzelmemet) fel fogom áldozni egy rajtam kívüli értéktelennek tűnő de valahol mégis szükséges dolog miatt. Az értékrendek felcserélésének drámai következményét szerettem volna érzékeltetni, mely mindig nagyon erős, ha a szeretetet, szerelmet, szeretőt, vagy ennek emlékét kell "befalazni". Tudtam hogy szenvedni fogunk mind a ketten: ő azért, mert nem nézte ki belőlem, én azért mert ezt tettem vele. Feltevődik a kérdés, hogy ha ezt ilyen jól látom, akkor miért kellett ennek megtörténni? Kinek jó ez? Nos van valami nagyon különös dolog fölöttünk: egy feladat, hogy azt a bizonyos várat bármi áron fel kell építeni...Mi ez a vár? Az én értelmezésem szerint ez maga a sors, a fátum....ennek be kell teljesedni....A sors akarta, hogy őt szeressem a legjobban, hogy amikor el kell majd veszítenem a tragédia fájdalmát a lehető legintenzívebben éljem/éljük át.... különben a vár nem akart megállni...a sors nem akart beteljesülni...Úgy tűnik, hogy nagyon-nagyon gonosz ez a sors...mert mit is jelent, hogy nem akart beteljesülni, nem akart megállni?
Lelkünk háborgását, ártalmas izgalmat, megnyugvás nélküli feszültséget, háborgó lelki békétlenséget, szenvedélytől elvakult indulatot, felesleges vádaskodást, kellemetlen együttlétet, hazugságokat taktikázást, álszentséget, egymás lelkének kínzását, féltékenységet, szomorúságot, és elviselhetetlen lelki fájdalmat....És amikor világossá válik, hogy minden rossznak oka maga a kapcsolat, akkor a lehető leggonoszabb késztetésnek engedsz: lemondasz az iránta táplált pozitív érzéseidről, és sajnálattal helyettesíted azt. Átengeded a sorsnak és azt mondod: ennek így kellett lenni...Csakhogy, csakhogy...hamarosan kiderül, hogy aki szerelmét a sorsára bízza, a saját érzéseit falazza be....szerelmed képletes halála valójában minden emberi "szépérzésed" halála is egyben...Így válik a haldokló befalazott arc az érzéseim szimbólumává. Szóval ez a kép kizárólag csak rólam, érzéseimről szól....minden más elem csak eszköz!!!! Nagyon szépen köszönöm kedves S.A.!
Üdv.János

adott pontszám: 5
2011. augusztus 28. | 22:17 | newgam

A címmel máris megvezettél!
:)
Ha nem olvastam volna, az archoz vezető lépcső, a portré szomorúsága, a reá áradó fények, az omladozó falak látványa akkor is ebbe az irányba mozdította volna képzeletem.
Mintha örökké -és reménytelenül- vágyódna a fényre.
Hibáinkat másokkal megfizettetni, sajnos sok még a Kelemen. Remélem, minél kevesebben álmodjuk bele magunkat e -nem éppen szívderítő-szerepkörbe.
Gratulálok!

R.János válasza:
Nagyon érdekes amit írsz.
"Hibáinkat másokkal megfizettetni,...."
Ezt még akkor is meg kell szívlelni, ha történetesen hibánk annyi volt, hogy hittünk a szépen csomagolt hazugságnak....
Nagyon szépen köszönöm!
Üdv.János

adott pontszám: 5
2011. augusztus 28. | 16:05 | agcika

Üdv! Igazán ötletes kép. A címe megmosolyogtatja az embert. Mintha a napfény sugara felébresztette volna az ott alvót. Nagyon jó a szerkesztés. Általában azt szoktam írni, hogy a keret fölösleges, de szerintem ez sokkal hatásosabbá varázsolja a képet. Gratulálok!

R.János válasza:
Kedves vagy, köszönöm szépen!
Üdv.János

adott pontszám: 5
2011. augusztus 28. | 13:12 | Álomfejtő

Nagyszerű illusztráció... érzelemvilág és anyagszerűség,
kifejezésre juttatott érzelem és "kőbe zárt szerelem" - minden fájdalmával...
Nagyon jól megfogott a tartalom, remek szerkesztésben, kellően mély átéléssel... engem megérint.

R.János válasza:
"érzelemvilág és anyagszerűség".....
Mi a véleményed, ha mondjuk az érzelemvilág(álom,álmodozás) és az anyagszerűség(fizikai valóság, személy) annyira eltávolodnak (bennem) egymástól, hogy fennállhat a veszélye annak, hogy esetleg kioltják egymás "életét"....vajon melyiket kellene kőbezárva feláldozni, hogy ezáltal megmaradjon a másik? Vajon ha az álmot áldoznám föl, megmaradhatna a személy? Nem hiszem, hogy (bennem)a személy életképes lenne álom nélkül, mert álmaim tették kedvessé számomra ....így marad a ballada tragédiája: fel kell áldozni a szeretett személyt, hogy megmaradjon az álom....
Rossz álom ez....amikor "álmodtam", nem értettem az értelmét, mert én nem vagyok álomfejtő....Csak akkor értettem meg, amikor már bekövetkezett...
Köszönöm szépen Álomfejtő!
Üdv.János