BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
ELFELEJTETT JELSZÓ
KATEGÓRIÁK
3,5
KATEGÓRIA: életképek
ELŐZŐ KÉP
| | egyéb
KÖVETKEZŐ KÉP
  • Feltöltve:
    2011. április 19. 00:16
  • érzékenység: ISO-100
  • fókusztávolság: 9 mm
  • rekeszérték: F/11
  • zársebesség: 4 s
  • Készítés helye (ország): Magyarország
  • Készítés helye: Budapest, Kossuth tér, Metróállomás
  • Készítés ideje : 2011-02-11
Örök magány

 

A képek értékeléséhez és az értékelések
teljes szövegének elolvasásához be kell lépnie!

BELÉPÉS

Ha még nincs felhasználóneve, akkor regisztráljon egyet.

adott pontszám: 3
2011. április 24. | 17:43 | nyanya

Szia!
Sok kicsi hibája van ennek a képnek. Egyrészt nem éles; van hogy ez tesz érdekessé egy fotót, de ennek nem "áll jól". Sok helyen ki is égett. Szerintem ebből sokkal többet, szebbet, jobbat ki lehetett volna hozni.
Hajrá a további kattingatásokhoz.
nyanya

2011. április 21. | 06:37 | sly_reloaded

"Ezen a fotón egyetlen élő ember vár a járműre - ő is kedvetlen, elgyötört arccal -, a kutya pedig olyan, mintha felé fordulna, vágyva arra, hogy kiolvassza a bronzbörtönből és szerető gazdája legyen. A fiú viszont szemmelláthatólag nem foglalkozik ezzel."

nem kötöszködni akarok, de pl az arcát nem is látjuk, és összességében véve borzasztóan erőltetett ez az egész sztori meg mondanivaló amit bele akarsz magyarázni. a képminőség is elég csapnivalóra sikerült...

adott pontszám: 4
2011. április 20. | 15:45 | harminchat

Szia! Szoborfotót készíteni nagyon könnyű és egyben nehéz is. Úgy, hogy több legyen, mint puszta dokumentáció. A cím most eléggé sablonos, de a látványt tekintve úgy érzem sikerült újat vinni a képbe. Persze jobb lenne, ha a metrószerelvényre váró alak valamilyen kontaktusba kerülne a bronzba öntött kutyával, de így is el lehet képzelni, hogy az álllatszobor nézése nem a mögötte ülő, a képen láthatatlan gazda helyzetének, hanem a felszálni készülő utasnak szól. Minden utasnak egyben, aki naponta, percenként itthagyja őt, a leghűségesebb társat...
Kár a vörösbe csúszó színvilágért, a kicsit sok fényért, kár, hogy nem komorabbra hangolt a kép.
További jó fotózást!

Skyrover válasza:
Köszönöm az észrevételeket! :-)

adott pontszám: 2
2011. április 20. | 11:45 | Nyúlvány

Szia!

Épp ma mentem el a kutya mögött:)
A képről: Az elgondolás nem rossz, sok mindent bele lehet képzelni a fotóba, mondanivalója olyan van, ami elképzel magának az ember. És ez szerintem nem jó. ha közölni szeretnél valamit a fotóval, akkor meg kell adni a módját, hogy ha ránéz valaki, akkor az jusson eszébe, amit Te szerettél volna.
A cím nem illik a képhez (vagy fordítva), mert egy olyan helyen fotóztál, ahol minden nap hemzseg a tömeg. a Magány, nem kifejezetten illik ide. A kutya mögött pedig ott az ülő alak, tehát ők sem magányosak.
Képszerkesztésben ezeket tudom mondani negatívumként, sajnos.
Technikailag pedig: nagyon életlen, és hatalmasban töltötted fel. Nagyjából, a jó méret az, amit akkor látsz, ha a kép alatt a "közepes"-re kattintasz. Én kb 700-800 pixellel szoktam számolni a hosszabbik oldalra. Ekkor már ez a fajta életlenség is leredukálódik.
Még 1 fontos dolog. Tanuld meg használni valamelyik fotószerkesztő programot, legalább alapszinten, hogy a fotóidat jobbá tudd tenni!

Sok sikert a továbbiakban.

Skyrover válasza:
Szia!
Itt igazából a szobor tényleges kinézetétől, a többi tagjától és a metró "világának" mindennapi életétől el kell vonatkoztatni, azért adtam azt címnek, amit. Ezen a fotón egyetlen élő ember vár a járműre - ő is kedvetlen, elgyötört arccal -, a kutya pedig olyan, mintha felé fordulna, vágyva arra, hogy kiolvassza a bronzbörtönből és szerető gazdája legyen. A fiú viszont szemmelláthatólag nem foglalkozik ezzel.

Egyébként ami a digitális utómunkálatokat illeti, elég jól tudom használni a Photoshopot. Többek között a kontrasztot és a színegyensúlyt is azzal javítottam. Az eredeti ugyanis kicsit fakóbb volt. Én a legtöbb fotómon (már amelyiken szükséges), végzek kontraszt- illetve minimális mértékű színmódosítást, ill. ha ferdén tartottam vona a gépet, vágást is.

2011. április 20. | 10:35 | sly_reloaded

Huszti Zoli, ilyen jót rég röhögtem :D

2011. április 19. | 23:22 | hapicica

Ötösöm lenne így a Lottón! Ma jártam arra, ránéztem a szoborra, majd arra gondoltam, a fotózzon tuti lesz róla kép, s lőn.... :-))) Üdv!

Skyrover válasza:
:-D

2011. április 19. | 20:12 | genesys

Bronzból? Hogyhogy nem lopták még el? Én azt hittem csoki, merthogy jön a húsvét. És a csokikutya a legujabb divat.

2011. április 19. | 16:43 | Tomie

Érzem én az erős iróniát Zoltán értékelésében. De azt nem értem, miért írjátok, hogy a kutya gumiból, vagy csokiból van. A színek/fények miatt? Kezdő fotósként kérdezem. Legjobb tudomásom szerint ez egy bronz szobor a Kossuth Lajos téri metróállomáson.

2011. április 19. | 12:52 | genesys

Teljesen egyetértek Zoltán gondolatmenetével, azzal az egy kivétellel, hogy az egy csokikutya.
Ha gumikutya lenne, nem kellene retusálni.
De itt annyira profi módon ment végbe a csokikutya-retusálás, hogy már-már gumiszerű a hatás.

Skyrover válasza:
Semmilyen retusálást nem végeztem a képen, csak a besült képpontokat javítottam ki. Utómunka ezenkívül csak szín- és kontraszt-korrekció volt, valamint a vágás és a keret.

2011. április 19. | 11:45 | Huszti Zoltán

enegedd meg, hogy elsö legyek e kep ertekeleseben (fel nap utan)
fanatasztikus koncepcio, profi kivitelezes.
erre a kepre igazan mondhatom azt, hogy minden fotos oldalon megallja a helyet.
a tematikaja különösen megfog, magaval ragad.
hatalmas kep, irigylesremelto kepvarazs
.....egy örök maganyban elö gumikutya nezi a szaguldo metrot!!!
ha melyebben belegondolok a kep mondanivalojaba, raerzek a lenyegre, raerzek arra a melanolikussagra amit a keppel atereztetni szerettel volna!
nezzük:
kompenzalod a tradicionalis es az uj stilust... nem eröltetetd senkire a gumikutya szemszögeböl lathato perspektivat de megis valahogy szemlelteted az emeberi cinizmus mely burjanzasat. mert ott az EMBER!
a gumikutyarol a jo perspektivaba helyezett EMBER kap hangsulyt es a kep altal szött altruizmus teljesen nyilvanvalova valik, a felszinre tör!
tudom...sokan nem ertik ezt amit mutatni szerettel volna de en teljesen ertekelem!
a kep eletlensegevel a gumikutya es az ember közötti erös de megis labilis konszenzust fejezed ki. ertem en!!!!
nagy kep!!!!
gratula


Skyrover válasza:
Szia! Köszönöm a véleményedet. De azért néhány dologra hadd térjek ki.
A kutya bronzból van és nem elsősorban a metró szerelvényt, hanem az embert bámulja. A kutya valóban örök, halhatatlan magányban sínylődik, de én inkább azt a reménytelenséget akartam ezzel ábrázolni, amikor a kutya és az ember is magányos, a kutya vágyik az emberre, de az az ember, aki egymaga áll a megállóban nem kíváncsi semmire, nem érzi át a kutya vágyakozását, hogy egy szerető gazdi szíve felélessze őt és leoldja róla a bronzbörtönt. Itt én elvonatkoztattam a teljes szoborkompozíciótól és kizárólag egy kutyára és az emberre koncentráltam; a szobor valódi helye, teljes mitológiai jelentése nélkül akartam a nézőnek üzenni. Nem akartam, hogy egy túristakép kerekedjen belőle, amin mindenki azt vizsgálja, hogy elég alaposan mutat-e be egy metróállomást.

2011. április 19. | 11:02 | Tomie

Hmm.. az ötlet és a cím nagyon tetszik. Annyira, hogy szerintem én is meglövöm valamelyik nap. Neked is ezt tudom tanácsolni, mert a kompozícióval annyira nem vagyok kibékülve. Amit lehet átvágtál ezen a képen. :) A kutya nem tudom, hogy férne bele a képbe, ezt majd megnézem, de lehet, hogy jobb is így a hogy Te fotóztad. Viszont ha egy kicsit balra fordítottad volna a fényképezőt, és hátrébb mész, akkor a jobb oldali oszlop eltűnt volna, és a bal oldalit sem vágod ketté a kép szélével. Én fölülről levágtam volna azt a belógó lámpasort is. Ezek mind olyan hibák, amikhez nem is kell utómunka, ha kicsit tudatosabban fotóz az ember. Amikor csak lehet, mindig csinálj több változatot, mert még a legjobb fotós sem láthatja mindig elsőre, melyik kompozíció adja vissza igazán a téma mondanivalóját. :)

Üdv., Tomie

Skyrover válasza:
Köszönöm, de a képet direkt úgy vágtam, hogy két oszlop szegélyezze oldalról. Ez egyfajta keretet ad a képnek.