- FŐOLDAL
- FOTÓK
- CIKKEK
- A LEGJOBB FOTÓK
- FELHASZNÁLÓK
- GÉPTÍPUSOK
- SAJÁT FOTÓK
- ÚJ VÉLEMÉNYEK
- ÚJ VÁLASZOK
- FOTÓK FELTÖLTÉSE
- ISMERTETŐ
- SZABÁLYZAT
- FOTÓS WORKSHOP
- BUDAPESTI FOTÓMŰTERMEK
- absztrakt[?A valóság törvényszerűségeitől, összefüggéseitől tárgyi formáitól elszakadt alkotói módszer. A formák, alakzatok, fény és árnyék, valamint színek játéka sokszor eredményezhet nagyszerű felvételt. Csak jó szemre van szükség és a leghétköznapibb tárgyakból vagy egy mindennap látott és unalomig ismert épület egy részletének kiragadásával, remek fotó készülhet, melyet nézegetve - és ez a lényeg - az ember sok mindenre asszociálhat, elsőre nem is biztos hogy rájön a szemlélő, hogy mit ábrázol a kép. Híres képviselői: Moholy-Nagy László, Man Ray, H. Bayer]
- abszurd[?Egymással valószerűtlen, képtelen, olykor hihetetlen összefüggésben álló elemek (emberek-történések) egyidejű megjelenése fényképen, mely sajátosan ]
- akt[?Az emberi test fotografálása régóta foglalkoztatja az embereket. Az akt nem összetévesztendő a pornográfiával és nem feltétlenül célja a szexualitás bemutatása. A fények és árnyékok, izgalmas formákra és részletekre irányíthatják a figyelmet, ízlésesen mutatva meg mindazt, amit egyébként a ruha alá rejtünk. Elsősorban portré-objektívot érdemes használni, tehát 50-135mm-es gyújtótávval, a perspektívikus torzítást elkerülendő. Az érzékiséggel átszőtt, érzékenységgel, finom erotikus esztétikai érzékkel készült felvételek valók ide!]
- állatfotók[?Talán ez a kategóriai meghatározás szorul legkevésbé magyarázatra. Nem meglepő módon állatok fotói kerülhetnek ide. Elsősorban házi kedvencek, háztáji állatok fotói, hiszen a vadonban, természetes környezetben készült állatfelvételeknek sokkal inkább a „természet” kategóriában a helyük. Aki próbálta már lefotózni a kutyáját vagy a macskáját illetve bármilyen más kedvencét, tapasztalhatta, hogy bizony nem egyszerű feladat csak lencsevégre kapni is őket, hiszen izegnek mozognak, nemhogy olyan felvételt készíteni, amely érdeklődésre tarthat számot mások szemében is. ]
- barlangfotók[?A barlangban sötét van! Ez talán a legfontosabb tényező, ami miatt a barlangi fotózást önálló kategóriaként tárgyalhatjuk és ami a fotózás technikáját alapvetően meghatározza, de a legtöbb barlangi kép kompozíciójának is természetes eleme a sötétség. A földfelszín alatt is születnek a természet vad formáit bemutató ]
- családi/emlékkép[?Bizonyára mindenki készített már fotókat a családtagokról, barátokról, egy kedves ismerősről otthonában, vagy nyaraláskor. Legtöbbjük persze attól értékes, hogy a fotós számára kedves alanyt ábrázolnak, de ha olyan fotót készítettél, mely véleményed szerint mindenképpen érdekes lehet mások számára is, akkor válaszd ezt a kategóriát!]
- csendélet[?Szabadon csoportosított tárgyakat, virágokat, gyümölcsöket, ételeket ábrázoló műalkotás. A fotózásban témául szolgálhatnak az élettelen tárgyak, vagy a természet egyes részletei is. Egyszerűen talán úgy fogalmazható meg, hogy a szép, az esztétikus bemutatása.]
- csillagászat/égbolt[?A fotózás egyik legizgalmasabb területe az égbolt objektumainak bemutatása. Az objektívet az égboltra irányítva hosszú záridővel megörökíthető a csillagok járása, egy nagyobb teleobjektívvel vagy távcső segítségével pedig fényképezhetővé válhatnak a bolygók, csillagködök, galaxisok is. Ha valaki ennek szenteli idejét rengeteg élményben lesz része. ]
- digit. illusztráció[?A digitális fotográfia rendkívüli módon megkönnyíti dolgunkat, hogy kiélhessük kreativitásunkat, hiszen egy számítógép segítségével, csak képzeletünk szabhat határt a fotók manipulálásában. A végeredmény általában nem is emlékeztet a kiinduló felvételre, vagy egyáltalán fotóra. Több réteg alkalmazásával pl. átfedéseket érdekes hatásokat érhetünk el. De a színek megváltoztatása, vagy montázsok létrehozása is eredményezhet olyan alkotást, melyet esetleg érdemes megmutatni másoknak is. ]
- divat[?Divatbemutatókon számtalanszor látjuk a villogó vakuk százait. Stílus, elegancia, csillogás. Különös világ, melybe csak kevesek nyerhetnek betekintést. Divatbemutatón, vagy egy barát közreműködésével készült ruházati fotókat ide várjuk.]
- dokumentumfotók[?Alapkövetelménye a realisztikus ábrázolásmód, a hitelesség. A képet az élet „szerkeszti“ ezért az ebbe a kategóriába tartozó képek nem beállítottak, előre megrendezettek, megkomponáltak. Viszont előre eltervezettek lehetnek. Sőt sok esetben szükséges az előzetes felkészülés, érdeklődés a téma iránt. Az előzetes információbeszerzés segíti az alkotót abban, hogy dokumentumfotója a lehető leghitelesebb legyen. Lehet egy képben is dokumentálni valamit, azonban sokszor képsorozatok formájában tudjuk igazán egy adott cselekvés, történés, helyzet ... stb lényegét képben elmondani. Neves képviselői: Henri Cartier-Bresson, Kertész Andor, Korniss Péter.]
- életképek[?Zsánerképnek is szokták nevezni. Mindennapi életünk egy-egy jellemző jelenségének, pillanatának bemutatása. Az utcán sétáló, dolgozó emberek fotózása, mely akkor sikerülhet jól, ha észrevétlenek maradunk, ami sokszor nem is olyan könnyű, hiszen kíváncsi szempárok vetülnek a fotósra. Sokan nem szívelik ha fotózzák őket, tehát rosszalló tekintetekkel is szembetalálhatjuk magunkat.]
- elkapott pillanatok[?A megismételhetetlen, vagy különleges pillanatok megörökítése nagyon izgalmas és nehéz feladat. Nehéz, hiszen sokszor pillanatokra tűnik csak fel a téma, nincs idő komponálni sem. És izgalmas, mert egy igazán jó felvételben nagy örömünket lelhetjük.]
- glamour[?A Glamour olyan fotográfiai terület ahol az alkoto az érzékiséget, bűbájt próbálja ábrázolni, a modell segítségével, egy pillantással egy mozdulattal, akár egy kivillanó női mellbimbóval. ]
- hangulatképek[?Válaszd a hangulatfotó kategóriát, ha olyan képed van, ami tartalmilag pontosabban körülhatárolható, mint egy „egyéb”, mert a legfőbb jellemzője, hogy mások számára is értelmezhető hangulati, érzelmi töltettel bír, esetleg a fő sajátsága a gondolatiság, s ezek válnak a kép fő erényévé, nem a klasszikus kategóriákkal szemben támasztott technikai követelmények. Egy ilyen fotó témája bármi lehet: virág, portré, csiga, tájkép, vagy akár tárgy is, ha látványában kiváló, és elsősorban a hangulata miatt hat a nézőre.]
- humor[?Azt gondolhatnánk, hogy könnyű humoros fotót készíteni. Pedig igazán jót készíteni egyáltalán nem az, sőt, talán az egyik legnehezebb feladat. Attól, mert jópofán belevigyorgunk a gépbe, még nem lesz egy fotó humoros és jó is. Vicces, groteszk helyzetek megörökítésekor is törekedni kell igényes alkotás létrehozására.]
- infravörös fotók[?Optikai és digitális infravörös szűrővel készített, akár jelentős utómunkát tartalmazó infrafotók. A technika lényege egy olyan szűrő használata, mely csak az infravörös, az a látható vörös alatti hullámtartományt engedi át.]
- koncert - színpad[?Koncertek, színi- és táncelőadások, egyszóval az előadóművészetek és az előadóművészek fényképezése különleges feladat elé állítja a fotóst. Jelenlétével a legkisebb mértékben sem zavarhatja az előadókat, és mivel vaku használata csak ritkán megengedett, a meglévő, legtöbbször nem a fotózáshoz megteremtett fényben kell dolgoznia. Az előadásokról, az előadóművészekről és közönségükről készült fotókat - legyen az bármely műfaj, stílus vagy irányzat bemutatása - ebbe a kategóriába várjuk.]
- légifotók[?Valamilyen repülőalkalmatosságból készített felvétel nem mindennapi perspektívából mutatja be a tájat. A földről oly’ jól ismert térség a levegőből egészen új arcát mutatja. Nem egyszerű feladat jó felvételt készíteni, hiszen repülőgép, vagy helikopter remegését, mozgását ki kell egyensúlyozni, ehhez nagy gyakorlat szükséges. Előnyt jelenthet valamilyen optikai kép-stabilizátorral ellátott objektív használata.]
- makró[?Sokan gondolják úgy, hogy a makrófotózás kizárólag a parányi dolgok fotózásával egyenlő. Pedig valójában a közelfényképezés is idetartozik, tehát a rovarok, növények tárgyak fotói mellé ebbe a kategóriába kerülhetnek akár egy száz méter magas fa kérgéről készült közel-felvételek is. Talán ez a kategória az, amelynél a kompakt gépek tulajdonosai egyszerűbb helyzetben lehetnek, hiszen egyes típusok közelpontja egy cm is lehet, nincs szükség csereobjektívre és különböző egyéb kiegészítőkre, igaz egy komoly tükörreflexes felszereléssel érhető el a legjobb eredmény, a legnagyobb leképezési arány.]
- panoráma[?A fényképezőgép egy fotón keresztül az általunk látott tájnak csak egy meghatározott szeletét képes bemutatni. Viszont ha sok ilyen fotót egymáshoz illesztünk, akkor egy felvételen mutathatjuk meg a fotóst körülvevő tájat. Készülhet tehát ilyen felvétel sok kisebb fotó összeillesztésével, melyben számos erre „szakosodott” szoftver nyújt segítséget, illetve olyan speciális fényképezőgéppel, mely a szokványos 36x24 mm-es filmkocka-mérettől eltérően jóval elnyújtottabb képarányú felvételt készít, vagy akár úgy, hogy egy adott felvételt utólag is ilyen formátumúra vágunk.]
- portré[?A fotográfia születésével egyidős az arcképek, emberek megörökítésének igénye. Egy jó portré legtöbbször egy pillanatba és képkockába sűríti az ábrázolt egyén személyiségét, érzéseit. Minden ember egyedi és megismételhetetlen, ezért is bizonyosan mást mond egy portré annak aki ismeri az ábrázolt személyt, mint egy idegen számára. Ezért is nehéz, ha ugyan nem a legnehezebb ága ez a fotózásnak. Pár négyzetcentiméteren ábrázolni a múltat, a jelen érzéseit, magát az EMBERT, igazi kihívás. Gyakorlatilag lehetetlen megmondani mitől jó egy portré, de talán annyi mégis elvárható, hogy hiteles legyen. Készülhet portré műteremben, gondosan megvilágítva és készülhet spontán, mintegy elkapva egy pillantást, egy érzelem kivetülését az arcra a szabadban.]
- riport[?Amióta írott sajtó létezik, igény van az írások mondanivalójának, témájának kiemeléséhez egyfajta képi anyagra is. A fotográfia elterjedése előtt ezt rajzokkal oldották meg. Ahogy fejlődött a technika és elég gyorssá váltak a nyersanyagok, fényerős objektívek születtek, valamint a gépek mérete is csökkent, a rajzokat mind gyorsabban váltották fel a fotók. A riportfotó publicisztikai műfaj, valamely időszerű eseményről, jelenségről, az aktuális érdeklődés előterében álló személyiségről készített beszámoló, melynek elsődleges feladata a dokumentálás, mégis napjainkban egyre inkább igény van a művészi értékeket hordozó riportfotókra. Ha társadalmi, vagy sportrendezvényen, esetleg más közéleti történésen készült fotót szeretnél feltölteni, akkor ezt a kategóriát válaszd!]
- sport[?A legtöbb sporteseményen a profi fotósok foglalhatják el a legjobb helyeket, ahonnan jó rálátásuk van a történésekre. Viszont kis leleményességgel és szerencsével magunk is készíthetünk jó felvételeket. Ezt általában teleobjektívvel felszerelkezve érdemes elkezdeni, hiszen sokszor a témától távolról kell exponálnunk. Amennyiben valamely híres sportolót, technikai sportot vagy egy barátot sportolás közben ábrázoló felvételed szeretnéd megmutatni, akkor erre a kategóriára kattints!]
- szociofotók[?Valamely társadalmi réteg, leggyakrabban a munkásosztály életének, társadalmi, politikai helyzetének, életkörülményeinek bemutatása. Az ember mindennapi küzdelmének érzékeltetése nem könnyű, de rendkívül szép és érdekes feladat.]
- tájkép[?Az első tájképek egyidősek a fotográfia feltalálásával. Törekedhet egy tájkép arra, hogy teljesen hűen adja vissza a látottakat, de hangulatkép jellegű tájképek is léteznek. Legtöbbször nyaralás, utazás színhelyeinek megörökítése a cél. Általában jobbá tehetjük felvételünket akkor, ha az előtérbe komponálunk egy tájrészletet, ezzel adva tagoltságot a képnek és érzékeltetve a távlatokat és arányokat.]
- tárgyfotók[?A műszaki fényképezés egyik fontos területe. Mint ilyen, célja a fotón a tárgyak látványának valósághű ábrázolása. De pl. a fotóművészeti csendélet keretein belül a tárgyak esztétikai lényegük kifejezésére is törekedhet. Például műteremben a különböző világítási trükkökkel operálva készíthetjük el a legjobb felvételeket. Híres képviselője: Ansel Adams]
- természet[?Témája lehet minden, ami a természetben megtalálható. Érdekes felhőalakzatok, kőzetek, fák, virágok állatok. Célja a fényképezendő alany és annak közvetlen illetve tágabb környezetésnek megörökítése. Nincs is izgalmasabb, mint egy ritkán látott vagy azelőtt csak az állatkertben megismert állat becserkelése, és természetes környezetében való fotózása. Ide tartozik így pl. a lessátras fotózás is.]
- utcaifotók[?Az utcai fotózás ugyan jellemzően a közterületen történő fényképezésről szól, de témája általában az ember illetve ennek életvitele olyan tereken, ahol alapvetően hiányzik a négy fal nyújtotta intimitás védelme. A megnevezés ellenére nem feltétel az utca, sőt, még a városi környezet sem. Azokat a fényképeket várjuk ide, ahol érdekes, beszédes, többnyire elkapott pillanatokat sikerül lencsevégre kapni emberekről vagy embercsoportokról (esetleg házikedvencekről) egy nyilvános hely nyújtotta szabadságban. Habár a klasszikus utcaifotózást normál- illetve széles látószögű objektívekkel művelték, ma már bőven látunk példát az enyhe teleobjektívek illetve telezoomok használatára is.]
- város, építészet[?Lakóhelyünk környékén vagy egy utazás alkalmával idegen országban járva a témák kimeríthetetlen tárházát találhatjuk. Utcák látképe, jellegzetes építészeti stílusok, épületek megörökítése. Magas épületeket fotózva, sokszor kényszerülünk a gépváz megdöntésére, de ez mindenképpen azt eredményezi, hogy az épület falai összetartóak lesznek az elkészült felvételen. Célunktól függően ez lehet előny is, de általában utólagos korrekcióra szorulnak felvételeink. Létezik megoldás arra is, hogy utólag egyáltalán, vagy sokkal kevésbé kelljen „belenyúlnunk” a fotóba. Műszaki fényképezőgéppel, vagy ún. shift-objektívvel az összetartó vonalak korrigálhatók már a kép elkészülte előtt.]
- vízalatti fotók[?Mind a technikával, mind a fotóssal szemben nagy követelményeket támaszt a fotózás ezen ága. A víz egészen más közeg, mint a levegő, optikailag is teljesen másképp’ viselkedik. Jó víz alatti felvételek akkor készülhetnek, ha teljességgel a fotózásra tudunk koncentrálni, ehhez viszont elengedhetetlen, hogy a vízben teljességgel biztonságban érezzük magunkat, magabiztosan mozogjunk benne. Ez búvártanfolyam elvégzésével és sok gyakorlással érhető el. Ha van az embernek kitartása és sokat gyakorol, akkor előbb utóbb elsajátítható a fotózás ezen rendkívül érdekes ága. Szerencsére ma már sok fényképezőgéphez kapható víz alatti tok.]
- feldolgozott fotók[?Ha egy fotót nézve úgy érzed, hogy valamit másképpen vagy jobban csináltál volna, akkor - amennyiben a fotó tulajdonosa ezt nem tiltotta meg – az általad végrehajtott módosítások után a véleményezésed követően válaszd a "feldolgozás feltöltése" opciót. E kategória fájlméret határa 500 kB.]
- így készült[?A kategóriába olyan képeket várunk, melyek egy - már korábban feltöltött - fotó elkészültének körülményeit mutatják be, többnyire feltüntetve az alkalmazott világítás módja egy rajz vagy werkfotó alakjában. A kategória nem pontozható, de kredittel jutalmazhatóak ezek a képek, ha a fotós segített vázlatával az alkalmazott módszerek megértésében illetve azok későbbi megvalósításában. Az ide feltöltött képek után 2,5 kreditet utalunk vissza, amennyiben a feltöltött illusztráció egy, az oldalon már megjelent fotó készítési körülményeit mutatja be és írja le. A kreditet Üzenetben kell igényelni!]
- egyéb[?Ha a feltöltendő fotó jó szívvel egyetlen másik kategóriába sem skatulyázható be, akkor ezt a kategóriát célszerű választani!]
- pályázat[?Időről időre felbukkan az oldalon egy-egy pályázat. Az aktuális pályázat fotói tölthetők ide, de csak feltöltési időszakban.]
- Online fotókiállítások[?Oldalainkon sűrűn szerepelnek kiállításokról szóló meghívók, amelyek egy-egy alkotó, vagy alkotócsoport műveinek galériában, kiállítóteremben történő ünnepélyes bemutatására invitálnak. Bár kis ország vagyunk, a távolságok még így is elég nagyok ahhoz, hogy az ország egyik felében rendezett kiállításra az ország másik feléből már csak kevesen jussanak el. Noha sok fotóklubnak és fotóművésznek van már saját web- vagy facebook oldala, ezek látogatottsága a legtöbb esetben alatta marad a lehetőségeknek. Hiába a sok jó fotó, hiába a remek weboldal, ha kevesen találnak oda. Ezen kívánunk segíteni a Fotózz!hu közösségi oldalunk új szolgáltatásával. A művészeknél a jó fotók, nálunk az infrastruktúra és a napi több ezres látogatottság A Fotózz!hu - mint Magyarország legnagyobb fotós közösségi oldala - ingyenes bemutatkozó lehetőséget kínál fotográfusoknak és fotókluboknak. A bemutatkozáshoz nincs másra szükség, mint az oldalon történő regisztrációra (egyéni fotográfus aktív regisztráció mellett is kezdeményezhet új regisztrációt, ide a kiállításokon megjelent műveit töltheti fel). Kérjük regisztrációkor felhasználói névként a fotóklub illetve fotográfus teljes nevét adják meg, pl. Ellenfény Fotóklub, vagy Nagy Gábor Sándor, valamint a már létező weboldal vagy facebook oldal címét is szerepeltessék az adatok között. Ha kiállítást csak jövőre terveznek, kérjük akkor is regisztráljanak már idén, hogy az igényeket fel tudjuk mérni és ennek megfelelően tudjuk kialakítani a megjelenések várható képét. A regisztrációt követően küldje el a fotókiállítás megnyitójának meghívóját az ir@pixinfo.com e-mail címre, s ne felejtse el közölni az e-mailben a Fotózz!hu regisztrációja felhasználói nevét. Az e-mail megérkezése után a felhasználói névhez tartozó kreditszámot megemeljük, hogy a kiállítás képei digitális formában feltölthetők legyenek. Kérjük a képek méretezésénél ne lépjék át az 1000 pixeles képmagasságot, valamint az 1200 pixeles képszélességet. A kiállítás megnyitóját követően a Fotózz!hu közösségi oldalunkra egyszerre kerülnek ki a kiállítás képei (a feltöltött képek a feltöltés pillanatában még nem kerülnek publikálásra, csak a megnyitó időpontját követően). Az így feltöltött online kiállításokról külön hírt adunk, valamint a Fotózz!hu főoldalán külön is szerepeltetjük azokat a kiállítás ideje alatt. Bízunk benne, hogy mind az alkotó közösségek, mind az egyre népesebb felhasználó táborunk egyaránt örömüket lelik majd a fotozz.hu online kiállítási lehetőségében.]
ELŐZŐ KÉP | KÖVETKEZŐ KÉP |
- Feltöltve:
2010. december 17. 12:37 - fókusztávolság: 40
- forrás: negatív
- objektív: Summilux 40 mm
- rekeszérték: 2,4
- Készítés helye (ország): Magyarország
"Korábbi fotózzos galéráimban volt vagy 300 kép, ezek között akad 3 ami ma is vállalható" c. sorozatom utolsó részlét láthatjátok.
fehér elefánt válasza:
Köszike.
Hihetetlen érzéseket vált ki belőlem ez a kép.Ezt szeretném egyszer elérni,hogy ilyen mély tartalmú képeket tudjak készíteni.Ezt érzem a fotográfia lényegének.Gratulálok
fehér elefánt válasza:
Remélem nem ilyen ára lesz. Tipp: ha jobban el akarnék merülni a témában, néha elmennék önkéntes munkát végezni egy hospice alapítványhoz... Köszi hogy ránéztél.
fehér elefánt válasza:
Erre nem lehet mit mondani. Néha tényleg nincs.
fehér elefánt válasza:
Sohasem lehet tudni. Üdv!
fehér elefánt válasza:
tegnap is mondtam egy jót: "egyszer volt egy bölcsész szeretőm, nagyon bírta a latint, ógörögöt meg egyéb holt nyelveket. Sajnos amikor sokat beszélt kicsit hullaszagú volt a szája."
:)))
Praefect...az ott található képek többsége valszeg bűnügyi/hatósági helyszínelések alkalmával készült....tehát van az a pénz amiért Mekkában is játszanának klezmert...
ha egy fotós feltölt egy képet a netre...onnantól kezdve már nem tudja kontroll alatt tartani a felhasználhatóságát...és sosem tudhatja h nem használja-e fel valamelyik zimbawe-i pihent agyú a helyi puruttyán...FE pedig fordíthatja sindebelére a letiltó A4-eseket
fehér elefánt válasza:
Ez a legártatlanabb és legkonformistább képpel is előfordulhat. Pld én saját magam többször is loptam tengerimalacot ábrázoló képet (sőt egy alkalommal még nyuszisat is!), hogy aztán bicskanyitogatóan szarkasztikus szándékkal publikáljam az index polfórumán. Ennyi erővel ne is tegyünk fel semmit a netre?
Kedves ynwa, értem én, de hogy jön ide a csámcsogás? Hogy merül fel?
<i>a fotográfiában megjelenő halált nem tekinthetjük mű dolognak...</i>
Azt nem is, de a fotográfiát annak tekintjük.
A valóságközvetítő művészetkoncepciónak meg Lukács György biztos örülne, csak hát meghalt, és túllépett a történelem. Amúgy is elég hülye következményei lettek az elgondolásnak.
Attól, hogy rokonok vannak egy fotón, még nem lesz családi/emlékkép. Sally Mann gyerekei biztos sokat tudnának mesélni az ügyben.
fehér elefánt válasza:
Látod, én most belegondolok hogy ott fekszik Lukács György halottan, a történelem meg megemeli véres-sáros csizmáját és túllép rajta. És röhögök. A történelemnek ugyanis borvirágos orra van és úgy néz ki mint a Mikulás, ráadásul a fenekét meglesz Lyth-je csapkodja virgáccsal sátáni kacagás közepette. Nem tudom miért pont ő jutott eszembe, talán mert Lukácsnál sokkal hasznosabb dolgokra használta az irodalmat.
T. Praefect...
szövegértés!...a példa nem a pruttya volt hanem a pruttya jelenség...társadalmunk kevésbé művelt tagjainak a halál fölötti csámcsogása...
Igen, amióta művészet létezik...mindig létezett a halál ábrázolása is...de ez sosem volt azonos a szeretteink halálának közvetítésével...persze van ellenpélda is díjakkal megerősítve ( Daphne Todd a haldokló anyjáról festett portrét...Mantegna képe az emberi test perspektívikus ábrázolásának a híres példája)...a mű...vész (halál) létrehozása művészet...a fotográfi azonban egy "objektíven" keresztül nem lemásolja a valóságot...hanem 100%-ban közvetíti azt... ( http://www.intermedia.c3.hu/mszovgy1/bazin.htm )...így tehát a fotográfiában megjelenő halált nem tekinthetjük mű dolognak...hanem a tökéletes valóság pillanata ...olyan mintha mi állnánk a haldokló felett...ez lett itt elfelejtve...és ez sérti az egyén méltósághoz való jogát.
fehér elefánt válasza:
Azt azért megjegyezném hogy némely, a puruttyán ábrázolt és Darwin-díjra esélyes halálnemen tényleg csak röhögni lehet. Kosztolányinak van erről egy naplójegyzete: amikor a tragédia olyan mértékű hogy elér egy bizonyos abszurditást, a tragikum átfordul komikumba.
fehér elefánt válasza:
Csakis :) Hegyet alulról, templomot kívülről, kocsmát belülről...
Mondom: <a href=http://rob.nu/wp-content/uploads/2010/04/facepalm.gif>hogy kerül az asztalra...</a>
Nnna.
fehér elefánt válasza:
Jó webkamerád van, mondták már?
Nem igazán értem, hogy a puruttya sáros csizmája <a http://rob.nu/wp-content/uploads/2010/04/facepalm.gif>hogy kerül az asztalra</a>, mert abban szerintem simán egyetérthetünk, hogy Mantegna Krisztusa nem férne bele a szóban forgó oldal művészi koncepciójába. De Arko Datta sem.
Mekkában nem játszunk klezmert...
fehér elefánt válasza:
Szerintem jobb volt a régi subba meg a matula...
Igazad van Ildiko es teljes mertekben egyetertek Veled!!!!
de, ha öszinte vagyok, en is fotoznak ilyen pillanatot!!
fehér elefánt válasza:
Nesztek, kössünk üzletet: bármelyikőtök lefotózhat haldoklás közben és azt csinál a képpel amit akar :) Legfeljebb majd odavonszolom magamat a kórterem ablakához és elgondolkodva kinézek rajta & máris mehet a glamúrba, LOL.
"Kénytelen" voltam visszajönni, mert úgy látom, szinte egyedül maradtam...és úgy érzem, sokan nem értették meg pontosan, amit írtam.
Azt gondolom, a pillanat fontosságát, az érzéseket, a szeretetet, az elmúlást nem kérdőjeleztem meg, én csak azt próbáltam elmondani, hogy én is örülnék, ha majd azokban a percekben nekem is fogná Ő a kezem, de nem szeretném, ha AKKOR, annak a pillanatnak más is tanúja lenne, kívülállók, például ti...
Nem érzéketlen vagyok, inkább túl érzékeny, nem hiszem el, hogy ezt nem látjátok...
fehér elefánt válasza:
Így már világos :) Semmi gond nincs ezzel, hiszen nem érthetünk mindig mindenben egyet. Nem láthatunk egymás fejébe, sajnos. (Vagy talán nem is annyira sajnos?...)
Üdv,
az emberi elme tanulásra van tervezve...a tanulás motorja pedig a kíváncsiság...ezért a kíváncsiság az első körben legyőzi az emberi méltóságot...de aztán az elme hamar rájön...hogy a halál képét miért kell az agy periférikus részére száműzni...az évezredek óta tartó társadalmi evolúció pontos és helyes megoldásokat alkotott erre...mindig lesznek akik megkérdőjelezik ennek a helyességét és előkapnak egy kamerát...bármire is hivatkozva...de szerencsére mindig lesz egy Pilipár is aki a helyes irányból közelíti meg az emberi méltóság kérdését...
nem FE...senkinek nincs joga egy ember halálát, fájdalmát a közösség elé citálni...mondván gyertek emberek dolgozzuk fel közösen...még akkor sem ha a világ 10 legismertebb fotójából több is erről szól...elismerést és hírnevet hozva a készítőjének...( Kevin Carter Purlitzert kapott majd öngyilkos lett...Frank Fournier WPPPA díjat kapott )...ugyanis a halált borzasztóan könnyű ábrázolni, majd azt bemutatni...de hogy mennyire képtelen a társadalom a megfelelő feldolgozási folyamatot elvégezni...azt ti is elolvashatjátok a 'nagyszerű' puruttya extreme nevű online szennylap kommentjeiben
fehér elefánt válasza:
A puruttya idekeverését én sem teljesen értem, viszont attól tartok hogy a nyugati társadalmak elöregedése miatt egyre többet fogunk foglalkozni a témával. Ahogy például az öregkori szex is totál tabu volt sokáig.
Itt van például egy nagyon idevágó koncepció: a fotográfus közvetlenül a haláluk előtt és után fényképezte a modelljeit. Szerintem szép.
A felvezető szöveg így kezdődik: "In unserer Gesellschaft wird der Tod ausgegrenzt: Sterben findet im Verborgenen statt, über das Thema wird ungern gesprochen" - társadalmunk kirekeszti a halált, elrejtve halunk meg, a témáról nem szívesen beszélünk. S mennyire így van ez. Klikk.
Nálunk pár évtizede minden a fiatalság körül forog, akiket nyilván nem érdekel a téma (és nem is kell érdekeljen), de ahogy eltolódik a társadalom összetétele az öregek felé, úgy fognak változni ezek a prioritások. Ennek a reklámipartól kezdve a filmművészetig sok jele van már, a fotográfia sem kivétel.
Bevallom, tegnap talán elsőnek néztem meg a fotót, miután feltöltötted. Akkor nem láttam, hogy pontozható e, mert kész lettem a hatásától. Rendkívül hálás vagyok, hogy nem pontozható, mert ezt a képet nem lehet "megvenni", vagy egyszerű barom értékelések kereteibe beleszorítani. Végig olvastam az összes kommentet, és úgy látom, nagyon morális síkra terelődött a téma. Nekem anno az édesapám a szemem láttára halt meg. Most édesanyám 7. hete kórházban van, egy ugyan ilyen lepukkant kórteremben. Szóval, ha azt mondom megérint a kép, akkor keveset mondtam. Én azt vallom, hogy ne a fotóst elemezzük, hogy mit tehet, és mit nem, hanem a képet. Milyen a hatása. Mert az igaz, hogy a gépet valakinek tartani kell, és fölvállalni, hogy megnyomja a gombot. De ha cinikus akarok lenni, amit már én is megkaptam, senkit sem érdekel hogyan készült a kép. Remélem ezt nem érted félre. Ezért is írom azt, hogy a kép hatása a lényeg. És úgy látom, ez a kép, nem kicsit betalált. Mert mindenkiben fölkavarta az érzéseket. Valaki a fotóst okolja ezért a fölkavarásért. Én nem teszek ilyet. Hiszen két üzenete van számomra a képnek. Egy, amit Alexander Nevermind is leírt, megyek játszani a gyerekekkel. A második, pedig, ha egyszer eljön a pillanat, én is így szeretnék elmenni, hogy fogja a kezem a feleségem, akivel eddig is leéltem a fél életem. Köszönöm a képet!
fehér elefánt válasza:
Végül is nem hülyeség a memento mori , meg a how fragile we are . Törékenységünk tudatában sokkal jobban tudjuk díjazni azt ami megadatott, amink van. Köszönöm hogy nmegosztottad a gondolataidat.
Szia! Tényleg, ha visszagondolok, talán a legszebb dolog ez volt a szerelemben, mikor megfogtuk egymás kezét és az nagyon jó, ha két ember még húsz vagy akárhány év múlva is meg tudja fogni egymás kezét. Annyi minden változik, annyira megváltozunk mi is. De ez egy biztos pont. Az elején is sokat jelent, de később talán még többet. Ezért a mozdulatért tetszik a kép.
"Nincs az a kicsi kamera ami mögé ne lehetne elbújni." Ez pedig egy olyan mondat, ami végleg hitelesíti a pillanatot és a fotót, vagy inkább a fotóst...
fehér elefánt válasza:
Sok mindenre gondolok most, amit itt és most nem tudok elmondani. Maradjunk annyiban hogy a boldogság és megértés nemmindig rajtunk áll, de a hűség igen. Vagy legalábbis a lojalitás.
ha egyszerüen es szarazon akarnam a halal fogalmat leegyszerüsiteni, nem mas mint egy biologiai folyamat.
születünk, meghalunk es ami ebben az eletben a legbiztosabb, hogy egyszer eljön ertünk a "Nagy Kaszas"
a halal fogalman lehetne filozofalni...mi is ez?
van akinek megvaltas (mint itt a foton is latjuk) szenvedes, betegseg, kinok utan sokan varjak a szenvedeseknek vegetvetö "baratot"
van ahol tragediat jelent..fiatal makkegeszseges embereket, gyerekeket es nem utolsosorban a szeretteinket ragadja el tölünk a "könyörtelen"!
ilyenkor a lelki fajdalmunk elviselhetetlen, ebben az esteben gyülöljük a halalt, hisz azt vagy azokat ragadta el tülünk akik nekünk a legkedvesebb volt!
lehet "barat" es lehet "kegyetlen"
de gondoljunk bele, a let ertelme veszne el a halal nelkül.
Ö hozzank tartozik, egyreszben a mienk, mindenkie!
egyes kulturakban, tabu mas kulturakban egy "atalakulas" egy uj kezdet!
felünk az ismeretlentöl..igen, a halal ismeretlen szamunkra mert onnan soha nem jött vissza senki, hogy elmeselje mi is van odaat.
sok a halalközeli elmeny amiröl sokan tudositottak es sok ember pozitiv elemenyekkel tert vissza az "alagutbol"
de, hogy senki nem visz magaval semmit , legyen az kiraly vagy koldus, az is biztos!
vagy Tamasi Aronnak volt/lesz igaza? ki tudja! majd megtapasztaljuk odaat!
a halallal meg kell baratkoznunk annak ellenere is, hogy felünk, irtozunk töle!
nekem, igazi dokumentarista foto es meg kell mutatni mint ahogy Te is tetted!
fehér elefánt válasza:
"Nem félünk a haláltól, hiszen amíg élünk addig nem vagyunk halottak, ha pedig meghaltunk, már nem élünk s így nem is félhetünk." Epikurosz.
Kedves pipillár, szerintem egy kép valódi erejét nem a valósághoz való hűségben, nem a realitásban*, hanem az igazságban és a hitelességben érdemes mérni.
Úgy értem: mi, akik ilyenkor hülyén itt maradun, sejtjük, hogy az utolsó órák és pillanatok nagyon fontosak. Megadhatják az eltelt évtizedek rangját, és eldönthetik, meghatározhatják az örök élet minőségét -- na meg a helyét.
Ráadásul nagoyn úgy tűnik, hogy az érintettek képesek ilyenkor valami mélységesen őszintét és egyetemeset mondani az életről.
Az ilyen képek nem igénylik a nyilvánosságot.
Egyszerűen csak méltók rá.
________________
* A realizmus amúgy is macerás dolog. Pl. a Reichstagra vörös zászlót tűző katona kezeiről nem egy órát klónoztak le orosz photoshop-kolhozokban, Hippolyte Bayard meg már 170 éve lefotózta magát, mint vízbefúlt embert, és pikk-pakk: mindenki benyalta.
fehér elefánt válasza:
Frappáns. Sajnos másnap, amikor az érintett valami mélységesen őszintét és egyetemeset akart mondani, már nem lehetett kivenni a szavait. Ezen okulva mindent leírok, amit akkor nem mondhatok majd el. Aki meg elolvassa, majd csodálkozik mert csak arról szól hogyan és miért tartsunk tengerimalacot.
"A kép sokáig szemlélve ,már nem annyira szörnyű,mert egyszer meg kell halnunk,de szerintem azt a szeretteink körében a legjobb,még ha most páran az ellenkezőjét gondolják"
Félreértettétek. Én nem azt mondtam, hogy a kép szörnyű, vagy a jelenet, amit ábrázol, vagy a fotós, hogy lefényképezte. Vagy a mögöttes tartalom. Én azt mondtam, konkrétan ezt a családi emlékképet nem tártam volna a nyilvánosság elé. Azért, amit legelőször leírtam.
De nem írok többet, ígérem...:)
fehér elefánt válasza:
Ezt most nagyon kérlek ne vedd magadra, de sok családi/emlékképnél én is pontosan így érzek :D
Igazad van,de kell valami ami dokumentálja,hogy ilyen van létezik ,kiszolgáltatottak leszünk,hogy kell majd fogjuk valaki kezét,hogy a miénket is fogják majd,mert esendők vagyunk. Sajnos máskép nem lehet megmutatni. Csak azért nem szabad dokumentálni a kórterembe,mert ott haldoklók vannak? Nincs egy éve,hogy ilyen útra kisértem valakit és 10 éve,hogy nem mertem bemenni valakihez,aki várt rám . Ez a kép,hogy fogom a kezet,még ha személyes dolog is,nem más,mint egy üzenet! HA megkérdeznéd melyik a szönyűbb emlék,akkor azt mondanám,az akihez tíz éve nem mertem bemenni a halála előtt. Meg kell nézzük,ott kell legyünk,nem dughatjuk a fejünket a homokba,kell ez a kép,hogy megmutassa a helyes cselekedetet. Sajnos nem mindenkinek egyértelmű,nekem sem volt az. Sőt tíz évvel ezelőtt pont azt mondtam volna mint te.
fehér elefánt válasza:
Jaja, bátorság a kulcsszó.
Hálából elmondanám hogy amikor nagyapám meghalt sajnos nem voltam mellette, a temetésén viszont igen, és meghagyta hogy az egyik unokája felolvassa a családtagok általa írt jellemzését. Ami olyan ironikus és találó volt hogy mindenki röhögött a ravatalnál. Persze fényképeztem, és most képzeld el mi lenne ha felraknék egy képet amin a gyászolók körbeállnak egy koporsót és közben röhögnek?... :))
Tengelic: értem a gondolataidat, a példáidat, az érvelésed. Szerintem egy haditudósító, akit a háborús övezetbe azért küldtek, hogy a harcokat, a katonákat fotózza, az dokumentál, az valóban dokumentum jellegű fotókat készít. És sajnos ezek között lehet olyan is, ami épp azt örökíti meg, amikor a katona elesik. De nézd meg az általad hivatkozott képet. Nem látod a milicista arcát. Nem tudod, ki ő, a kép szinte szimbolikus. Az egy halálról készült kép, az ember viszont "nincs a képen"...egy történés, nem egy ember halála...érted, hogy gondolom? Balázs fotója valóban készülhetett volna idegenekről, akor mást írtam volna, de a lényege leginkább az lett volna, hogy nem lett volna szabad elkészítenie.
Kórházban, elfekvőben forgatni is úgy forgatnak, hogy kitakarják a betegek arcát...
Remélem, azért nem nagyon siklottak mellékvágányra a gondolataim...
fehér elefánt válasza:
Igen, kitakarják, mert személyiségi jogi mánia meg a halálnak még a gondolatát is tabuizáljuk, holott minél nagyobb tabut csinálunk belőle, annál félelmetesebb...
Lívia, van sok igazság abban, amit írsz, és köszönöm, hogy részben velem is egyetértesz. De fordítsuk meg nagyon a dolgot. Beszéljünk a születésről...annál nagyobb élmény, boldogság nem sokunknak adatik meg, a nőknek semmiképp, az apukáknak pedig remélhetőleg :)) Életet adni valakinek felemelő érzés, életet kezdeni pedig csodálatos (még ha először nagyon kellemetlen is :DD) ...mégsem készülnek róla képek, pontosabban, ha igen, a család megtartja magának...pedig az is dokumentál, az is bemutatja az életünk egy jelentős eseményét. Most itt természetesen magáról a szülésről, a megszületés pillanatáról beszélek, nem a pár napos csecsemőfotókról.
Talán tényleg az a varázsszó, hogy a mi kulturánk mást tart a világ felé "közölhetőnek", a halál és a születés bensőséges dolog, magánügy...
Egyébként szerintem nem tabu, beszélünk róla, filmeket nézünk róla, cikkeket olvasunk halálesetekről...de amikor érintetté válsz, egész más a helyzet. És valahogy a "lefényképezése" nem jellemző...de Te is megértetted már az előbb, hogy miről szólt a felvetésem Balázsnak.
Ildikó
fehér elefánt válasza:
Ennek talán az az oka hogy a születés meg a halál is csúnya dolog, sőt a születés minden esteben az. Ráadásul az is belejátszik hogy nehezen készíthető a kép anélkül hogy anyuci testének legintimebb zugait is premier plánban lássuk, főleg hogy szülés közben még az sem szép. Valahogy úgy van ez szerintem mint azzal a bizonyos másik élethelyzettel - ha csak arról szól amit látunk akkor pornó, ha meg több is van benne, akkor akár még művészet is lehet.
Értem Ildikó reakcióját . Saját hozzátartozómról én sem szívesen őriznék ilyen képet,az is sok,ami az emlékekbe vésődik ilyenkor. Az ellenérvem viszont a dokumentalizmus. A fényképészet előtt csak a festészetnek állt módjában képileg megjeleníteni hasonló tragikumokat,amit használtak is már az ókortól, lehet még régebb óta. Jézus szenvedéseit ábrázoló festmények ,ha magát mint képet elemeznénk,sokkal több nyomorúságot ,kiszolgáltatottságot hordoz,mint ez a kép,csak ez realisztikusabb és ezért vág minket gyomron. Ha megfogadnánk Ildikó tanácsát,Capa sem készítette volna el A milicista halála című képet. Akkor az a pillanat ott egy katonának szörnyű lehetet,még fotón is megnézni. Ez várhat rám a frontvonalon? Mi most azt kérdezzük,ez várhat ránk,vagy a szeretteinkre ? A kép sokáig szemlélve ,már nem annyira szörnyű,mert egyszer meg kell halnunk,de szerintem azt a szeretteink körében a legjobb,még ha most páran az ellenkezőjét gondolják. Bibliai sorokkal zárnám :" ne hagyj el engem halálom órájának küzdelmeiben! "
fehér elefánt válasza:
"A kép sokáig szemlélve ,már nem annyira szörnyű,mert egyszer meg kell halnunk,de szerintem azt a szeretteink körében a legjobb,még ha most páran az ellenkezőjét gondolják"
Igen igen igen, ez benne a lényeg, szerintem. Köszönöm.
Olvasgattam a hozzászólásokat. Ildikóval egyrészt mélységesen egyetértek, más részről viszont nem... Mi lett volna, ha nem a rokonaid? Mint írtad, akkor is lefényképezted volna. Akkor már nem csak a Te pillanatod, hanem valaminek a dokumentálása, valaminek az átadása nekünk, nézőknek, ami pedig igenis az élet része... Csak valahogy tabu, nem jó róla beszélni, a mi kultúránkban ebben mindenki csak a szomorúságot, a gyászt látja.
Van egy barátom, a Nagypapája 92 évesen halt meg. Nagyon szoros volt az Ő kettejük viszonya, és mégis, amikor meghalt a Nagypapa, az volt (ha nem is az első) gondolata, hogy milyen teljes életet élt... Nem homályosította el az emlékeit a szomorúság, a veszteség érzése, tulajdonképpen annyira tudta természetesen kezelni ezt a tényt, amennyire csak lehetett.
Mint írod valahol lejjebb, a halál sajnos nem mindig szép. De miért is kellene azt hinnünk, hogy az? Ez önámítás volna, amitől abban a pillanatban, amikor érint minket, még fájdalmasabb lesz.
Én azt gondolom, hogy nem csak hogy kellenek az ilyen képek, hanem beszélni is kellene róluk, tabuk nélkül, őszintén, elvonatkoztatva attól, hogy ki kihez tartozik... Magáról az elmúlás tényéről, és arról, hogyan lehet ezt egyáltalán helyén kezelni.
Bocsánat, ha nagyon OFF voltam :)
fehér elefánt válasza:
Épp tegnap olvastam hogy az etruszkok azért díszítették lakoma-jelenetekkel a sírkamráikat, mert számukra a halál nem állítja meg az életet, az ugyanúgy megy tovább ergo enni-inni kell. (Meg még ki tudja miket festettek a falra, amiket a szemérmes régészek nem mutogatnak? :)) Minden attól függ hogy milyen kultúrában nevelkedünk. A mi fejünkbe valóban bele van verve hogy a halál tabu, a haldoklók látványát ki kell zárni a valóságból, de szerintem ez csak az utóbbi száz évben alakult így amióta kórházban szokás meghalni és nem otthon... na mindegy, ez már tényleg messze vezet, meg nem is itt kéne megbeszélni. Pld tudok a farkasréti temető mellett egy jó kocsmát :)))
Kedves Balázs! Nem biztos, hogy tudod, de kedvellek, és az egyik olyan ember vagy az oldalon, akiről azt gondolom, hogy sokat lehet tanulni tőle, mert nem csak tehetséges fotós, hanem emberileg is olyan, akinek minden megnyilvánulására (fotózás, kritika) érdemes odafigyelni.
Az egyik első kommentem, hamvas Pilipár-koromban egy néni fotójához készült, aki talán a halálos ágyán feküdt. Azt írtam, a kép remek, 5 pont. Ma nem írnám ezt. Mint ahogy a Te képedről is nehéz véleményt alkotnom. De megpróbálom. Nem hiszem, hogy itt a technikai dolgok egyáltalán szóba kerülhetnek, ennek a fotónak csak tartalma, lelke van. És a bajom épp ezzel van. Úgy érzem, hogy ez nem tartozik ránk. Annyira bensőséges az a kézmozdulat, a két ember egymás iránt érzett szeretete, és annyira más jellegű családi fotó, mint amikor pl. egy gyermeket fotózunk az anyukája ölében. Talán érted, mire gondolok...mint ahogy vitatkozunk a koldus néni fotózásán...helyénvaló, vagy nem... itt úgy érzem, ha már úgy döntöttél, képet készítesz róluk ebben az elesett állapotban, maradjon CSAK Neked emlék, ne avass be bennünket ebbe a szeretetteljes légkörbe, ezekbe a szomorú pillanatokba. És nem azért, mert minket idegenként nem érint meg, hanem azért, mert úgy érzem, nekünk egy határon túl már nem illendő két ember érzéseibe (helyzetébe) bepillantást nyernünk.
Minket ne engedj ilyen közel hozzájuk.
Gyerekkoromban, mikor fényképalbumokat nézegettem, mindig csodálkoztam, hogy egy-egy dédszülő, nagyszülő temetéséről miért nem látok ott képeket...felnőtt fejjel már értem, hogy az ember ilyen képeket nem szívesen őriz a szeretteiről, az az esemény, nem esemény a szó legszorosabb értelmében. Szomorú pillanat, ami csak az emlékeinkben él. Mint ahogy annak a néninek a fotójához írtam: a nagypapámat egy este én láttam utoljára a kórházban, még úgy búcsúztam el tőle, holnap találkozunk...nem számítottam rá, hogy reggel már rossz hírrel fogadnak a nővérek. Azt a pillanatot és érzést soha, semmilyen fénykép nem tudja pótolni, bevésődött, csak én "látom" ma is. Úgy gondolom, ez a kép csak a Tiéd, nem érzem, hogy illendő belenéznünk az emlékeidbe.
Remélem, nem haragszol, és értetted a gondolataimat, leírásukban semmi rossz szándék nem vezérelt, csak az őszinte érzéseim.
Üdvözöllek! Ildikó
fehér elefánt válasza:
Kedves Ildikó! Szerintem egy képüket nézve akkor vélhetjük hogy érdemes mások figyelmére, ha tartalma a kontextustól függetlenül érthető és átérezhető. Úgy érzem, ennek a képnek van ilyen tartalma hiszen nem az a lényeg hogy a nagyszüleim vannak rajta, hanem hogy - szerintem - sokat elmond a végső emberi kapcsolatról. S talán az üzenete sokkal optimistább mint ahogy elsőre gondolnánk.
Egyébként szerinem jól illik azon nagyon kevés fotózzos kép közé amelyek a halállal foglalkoznak. Nannga (sajnos már nem látható) képén a boldog befelé fordulás, Kulcsár Ati képén a méltóság, itt meg, na most nem kéne annak a cinikus alaknak lennem aki vagyok hogy könnyebben le tudjam írni, szóval, izé, a szerelem amiről tudjuk hogy omnia vincit .
Üdv, Balázs.
Teljesen felbolydítottál a képeddel. Az első megállapítás,hogy remek szocifotó, egyértelmű választás a ff. Kavicsot dobtál a tükör vízbe,szerintem párunknak összeszorúl a szíve a kép láttán . E mondatban pedig benne van az a HATÁS ! ,amit elértél a pillanattal.
fehér elefánt válasza:
A képpel kicsit talán magamat is biztatgatom hogy van olyan kapcsolat, ami mindent túlél. Köszi hogy ránéztél.
nem sok fotó volt még rám ilyen hatással... felkavaró, kemény fotó. nagyon jól tetted, hogy feltöltötted!
üdv
fehér elefánt válasza:
Nagyon örülök ha így látod, köszönöm.
<8
Nehéz írni ilyenkor.
Olvastam a sorokat is amit írtál alább is. Tényleg elgondolkodtató amit írsz és nem irigyellek a feladatért.
Látom a nagyszüleid szerepelnek a képen.
Nagyon nagy lelkierő kell egy ilyen kép elkészítéséhez.
Az embert ez a kép észhez téríti, mi is a legfontosabb az életben.
Azt hiszem hagyom most kicsit a fotozzt, és bemegyek a gyerekekhez, játszunk valamit...
üdv. Krisz
fehér elefánt válasza:
Szerintem ez is olyan téma mint a többi, ahol a fényképezésnek leginkább az az akadálya hogy megkérdezzük magunktól, "izé, ilyenkor most illik fényképezni?" Persze, csak diszkréten. Bárcsak akkora hatalma lenne a fotósnak hogy azt mondja: "mamikám, most csináljuk meg az utolsó képet még egszer úgy hogy jobbra fordítod a fejed mert arról jön a fény", a modell meg feltámadna... :) Nem mutogatnám a képet, és feltehetőleg nem is készítettem volna el, ha a jelenetet nem éreztem volna többnek mint amit elsőre mutat. Köszönöm hogy ránéztél.
Érdekes ember vagy te.
Erős egyéniség, határozott elmélkedő.
Néha kemény és szigorú, cinikus és kritikus.
Mindezek mellett nem vagy érzéketlen, sőt.
Érdekes egyéniség vagy.
Köszönöm a válaszod odalent...
fehér elefánt válasza:
Mondjuk úgy hogy kaotikus, de - a szerepjátékok kategóriái szerint - még nem döntöttem el hogy chaotic evil, neutral vagy lawful...
Éreztem, hogy közeli hozzátartozóid.
Így teljesen korrekt a kép.
Ha idegenek volnának és nekem "kellene" képet csinálni róluk, nem tudnám hogyan közelítsek hozzájuk emberileg, hogy a kép intimitása ne legyen tolakodó.
Ezért nem vagyok képes portrét sem csinálni (amúgy technikailag is alul maradnék szerintem), el sem tudom képzelni hogyan alakul ki bensőséges kapcsolat egy teljesen idegen emberrel, aminek a vége egy mindkét fél által támogatott fotó lesz. A kapcsolat nélkül nyilván nem fotóznék...
No azért volt egy kivétel (láttad is), de azt ahogy te mondanád: muszáj volt...
http://fotozz.hu/fotot_megmutat?Foto_ID=217907
fehér elefánt válasza:
Elvileg tagja vagyok egy alapítványnak amely halott gyerekek portrézásával foglalkozik, azaz olyan képeket készít amelyeket a szülők megőrizhetnek a koraszülött vagy korai betegségben elhunyt gyermekükről, és az hogy egyáltalán elfogadták a jelentkezésemet azt jelent hogy papíron van affinitásom, képességem a halál mint téma fotózásához. Nem is ez volt az első halál témájú képem.
Amerikai alapítványról van szó persze, de nem mondanám hogy kultúrafüggő a dolog hiszen az USA-n kívül Oroszországban a legaktívabbak, holott a két ország mentalitása totálisan eltérő.
Ez egy óriási dilemma mert a halál többnyire nem szép, és ha a hozzátartozóknak fotózunk, muszáj megszépíteni, amivel a bennem rejlő dokumentarista nem biztos hogy egyetért, bár természetesen érthető ha valakit a témában taszít a realizmus.
Pesze ez a kép annakidején nem is a tudatos dokumentáció szándékával készült, inkább menekvésként. Nincs az a kicsi kamera ami mögé ne lehetne elbújni.
Megdöbbentő !! Köszönöm az érzést, hiszen sokunkban van sajnos ilyen rejtett kép. A keménységet és az erőt tisztelem.
fehér elefánt válasza:
Néha az ilyesmit összetévesztik az érzéketlenséggel, igaz hogy néha szerencsés ha valakin az ilyen élmények csak utólag és nem a valós pillanatban csapódnak le. Köszönöm.
egyébként kik ők?
hogyan kerültél ilyen közel hozzájuk, mert ugye lesifotónak ez igen durva lenne...
fehér elefánt válasza:
A nagyszüleim. Egyébként azt hiszem akkor is elkészült volna a kép ha idegenek lettek volna. Muszáj.
fehér elefánt válasza:
Welcome to the jungle, baby.
fehér elefánt válasza:
Nehéz dolgok ezek...
Ha kedveled a jó képeket, akkor Lájkold a Fotózz.hu új Facebook oldalát, illetve az ott megjelenő legjobb képeket, hogy a barátaidnak is legyen minden nap miben gyönyörködniük.