Nemigen tudok mit kezdeni a fotóddal, ezért inkább nem pontozom. Ha tudnám, mikor készült, könnyebb dolgom lenne.
Nekem a 70-es évek szocreál hurráoptimuzmusa jön le a képről, verőfényes napsütésben, ennek megfelelően kicsit kiégett fiúcskával és bebukott vonatorral.
Ha ez mindennek utánzata, karikatúrája, nosztalgiás retro-remake-je akar lenni, akkor szenzációs, ha valóban az (tehát régi fotó), akkor egy korabeli családi tucatfotó, szépen szerkesztve a sarokba kifutó sínekkel.

Helyes ez a kis vasút és látszik, hogy a gyerekeknek is tetszik. A téma tehát jó,de azért van egy-két megjegyzésem mint fotóról.
Én biztos egy kicsit arrébb mentem volna a kislány felé, és úgy csináltam volna a képet, hogy a kisvonat élénk szinei jobban érvényesüljenek.
Ezzel azt is elkerülhetted volna, hogy a vonat mögött lévő zavaró üvegfal, tető látszódjon, így homogénabb lenne a kép. Csak a vonat, a fák és a gyerekek.
És még egy, ha közelebb mész, a gyerekek arckifejezését, vagy mosolyát is jobban láthatnánk.
De azért ez így is egy hangulatos kis kép.

Nem rossz kép, de nem látok benne semmi fantáziát. az S9500-as többre is képes:)

Valóban családi, vasárnapi hangulatos, koratavaszi kirándulós, inkább emlékkép.
Kár, hogy ilyen kis méretű.
Életlenség nem annyira zavaró, kipróbálnám ff-ben is.
Tetszik az apróságok és a monstrum együttese, a fotó színei, a jobb oldali épületrészlet a nemrég múltat idézik.
A nézőpont megválasztása nem volt a legideálisabb, kicsit messzebbről balról még lehetett volna bővíteni a teret.

A képet olyan kicsiben tetted fel, hogy majdnem élvezhetetlen, de ezt nem számítottam bele a pontba, bár nagymértékben hozzájárul, hogy nem lehet kivenni a gyerekek arcát, ami pedig a cím alapján igen fontos lenne.
Egy kicsit inkább emlékképnek érzem, egy olyan családi albumba valónak, amire lehet később emlékezgetni. A napsütés kicsit túl erős, ez a kisfiú pólóján jön ki leginkább. A kislány (?) mozdulata pedig semmitmondó, kicsit sutának tűnik. Talán, ha közelebbről próbálod meg őket lekapni, amint épp másznak fel a vonatra vagy ilyesmi, jobban megragad.
Így sajnos csak az árnyékát érzem annak a hangulatnak, amit te érezhettél ott azon a délutánon.
De ez csak az én véleményem.