Köszi a kreditet, és hogy jól fogadtad a kritikát.
Jó munkát, várjuk a képeidet :-)

Bogarászgattam az elmúlt hónap fotói között, és négy olyan képpel is összetalálkoztam, amely szoborábrázolás. Hirtelen ötlettől vezérelve megkíséreltem valamiféle összehasonlító elemzés alá venni a négy képet. Talán formabontó ötlet, lehet, hogy valakinek nem is fog tetszeni, gyorsan engedélyt kértem hát a moderátortól, hogy szabad-e mások képeit emlegetni egy éppen értékelt kép alatt, és megkaptam :-)

A szoborfényképezést mindig is kemény diónak tartottam (nemcsak én), magam is félve vágtam bele egyszer-egyszer (ide is tettem már fel). Egy szobor önmagában kerek egész, önálló, szuverén képzőművészeti alkotás, a konkrét mű minden értékével és fogyatékosságával. Mi lehet a funkciója, szerepe, egyáltalán létjogosultsága a szobrok fotózásának?

Az egyik póluson a dokumentációs célú fényképészet áll, pl. egy művészettel foglalkozó könyv számára. A feladat professzionális felszerelést, felkészült és objektív, független fényképészt igényel, megfelelő képzőművészeti, művészettörténeti, esztétikai felkészültséggel, gyakran szakavatott művészettörténész segítségét bevonva. A fotósnak a szobrot a legjellemzőbb nézetben, anyagszerűen, plasztikusan kell megjelenítenie, lehetőleg mindenben kiszolgálva a szobrász elképzeléseit.

A másik póluson a kreatív fotográfus áll, akinek a szobor csak egy a sok fényvisszaverő objektum közül, amelyek a fényképét felépítik. Képén a szobor elveszti eredeti funcióját, a kompozíció, a fotográfia szerves alkotóelemévé alakul át, átlényegül az új cél érdekében. Természetesen számtalan fokozat képzelhető el a két véglet között, ezekre találtam beszédes példákat itt a fotozz-on:-)

A talált képek (biztosan sokkal több van, de nekem ezeken akadt meg a szemem), időrendben visszafelé: 107389 (Egykor talán barátok voltak...), 107036 (...), 106944 (Merengő), 106220 (The Women of World War II).

Egy fotós galériában a fotóké a hely, feltesszük őket, véleményezzük, néha vitázunk, de mindig a kép a lényeges, nem a mögötte álló alkotó személye, és nem a primér képtartalom; ide vonatkoztatva: nem a szobor, hanem annak fotográfiává transzformált képe.

A The Women of World War II abból a nézőpontból ábrázolja a szoborcsoportot, ahogyan az arra vetődő járókelő látja. Semleges nézőpont, semleges fotós hozzáállás, adott (nem is túl szerencsés) fényben megörökítve. Nem több, nem is lehet több dokumentációnál. Abban a szituációban, a meglévő felszereléssel, ezzel az alkotói döntéssel a kép készítője nagyjából megtette, amit lehetett.

A Merengő című képnél mondhatnánk, hogy különös látóirányból fényképezett az alkotó, de ne feledjük, egy magasra helyezett szobornak ez a természetes irány. Viszont az erős vakufény használata káros következményekkel járt: az arc vonásai átrendeződtek, a plasztikai értékek ellentmondóak lettek, az anyagszerűség eltűnt, zavaró árnyékok keletkeztek. A dokumentáció csorbult.

Az Egykor talán barátok voltak... újszerű tartalmi kapcsolatot teremt a képelemek között. Ez már komoly előrelépés, viszont formai eszközökkel nem támasztja kellőképpen alá. Jó a meglátás, de kicsit távolságtartó a megfogalmazás. A fénybeli és anyagbeli különbség jó, de a látóirány/látószög jobb megválasztásával, feszesebb, direktebb kompozícióval, a növényzet szűrőzésével hatásosabbá lehetett volna tenni.

A ... című kép megy legmesszebb. Kemény, ropogós kontrasztokra fordítja le a látványt, dinamikus, de egyben szikár és feszes kompozíciót szerkeszt. Ilyet nem lát, aki arra jár, ez a kép csak az érzékelő és a fotós utómunka révén létezik. Szerencsés a szoborválasztás is, jó szemre vall, egy sablonos feszületből nem lehetett volna kicsikarni ezt a tökéletes sziluetthatást. A tárgyi elemek a legtisztább módon alakulnak át képelemekké.

Lehet, hogy most kapni fogok hideget és meleget, vagy langyosat, de abból sokat. Köszönöm a figyelmeteket :-)

Egy szoborfej, nekem semmit nem mondd. Van egy enyha gothic klisé benne. Talán mert ezt látom bele.

Nos, én nem merengőnek, hanem fintorgónak látom az alak arcát. Jó a képen a szinek összhangja, bár ha lágyabb lenne a fény az arcon, akkor még jobb összhatása lehetne. Nekem kicsit zavaró a kép előterében a homályos keret, viszont a háttér mosottsága kimondottan jó, kiemeli a téma élességét. Tetszik!

Gauss életlenítésre gondoltam....

Nem értek a PS-hez, de én 8 Mp-es képeket viszek 200Kbyte alá úgy, hogy éles maradjon.
Szinte gondoltam, hogy nem egy ma élő ember készítette a szobrot, csak nem akartam mások lelkivilágába taposni, akiknek tetszik ez a "műalkotás".
Az utómunka akkor se szép, de ha rám hallgatsz:
a friss képen végezd el a javításokat és a legutolsó dolgod legyen a kép átméretezése (min. 90%-osan és akkor is bőven 200 Kbyte alatt maradsz ekkora vágás mellett és az élesség is megmarad, amennyiben éles volt a kép eredetileg is).
Ne a bemozdításos életlenséget használd egy tárgyfotónál, hiszen nem mozog. Inkább hagyományus blur, esetleg glaus életlenítést és azt se vidd túlzásba.
Az éleknél ne a maszatolás funkciót használd, hanem az életlenítést egy lágyszélű ecsettel ~60%-os hatásfokkal. Utólag lehet használni az előzményecsetet, ahol rontottál.
Remélem előnyödre vállnak egy PS-ben kevésbé jártas ember tanácsai...

Nem szeretném pontozni, de:
- egy picit életlen
- az utómunka nagyon rémes (utólag elmosott háttér), az éleknél nagyon látszik, leginkább a szobor bal oldalán (fotós szemszögéből)
A címet se értem. Inkább hasonlít egy orrbavágott gyerekhez (elnézést kérek a szobor készítőjétől), de ez már nem a Te hibád.
Üdv és jó fényeket!