BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
ELFELEJTETT JELSZÓ
KATEGÓRIÁK
Úgy látszik a négyzetes képekhez különösen vonzódom. Mikor átnéztem az életképeket egyből megakadt a szemem ezen a képen. Nagyon szépen megoldottad az átlós szerkezetet, gyönyörűek a fények. Teljesen sallangmentes, egyszerűségre törekvő, manír mentes fotó. Persze nem manírmentes, mert fekete fehér, négyzetesre van vágva, stb, de ezt olyan természetességgel teszi, hogy nem lóg ki a lóláb. Ettől szép, hogy egyszerű, nincs túlbonyolítva. Valószínűleg olyan, mint amilyennek eredetiben is látszott. És kell-e ennél többet várni a fotográfiától?
Értékelte: Szigetváry Zsolt
Szigetváry Zsolt fotóriporter, többszörös World Press Photo és Magyar Sajtófotó díjas, a Digitális Fotótanfolyam oktatója: www.digitalisfototanfolyam.hu
Technikailag nagyon szépen megoldott kép, de nekem két problémám van vele. Az egyik az, hogy az alul belógó szegélykövet mindenképpen levágnám róla, a másik pedig az, hogy nem szeretem ha egy képet utólag polaroid keretbe helyeznek. Nekem ez kicsit modorosnak tűnik. Az ilyen Instagram- vagy Hipstamatic-szerű megoldások nem tesznek jót a képeknek. Ahhoz hogy pontosabb legyen a vágás még annyit kiegyeznék meg, hogy az alsó szegély eltüntetése után pár fokkal még - az óramutató járásával megegyezően - elforgatnám a képet. A szemközti boltív alatt kéken csillanó ablakot viszont nem értem. Ha a kép utólag lett átrakva fekete-fehérbe, akkor az miért maradt meg?
Értékelte: Szigetváry Zsolt
Szigetváry Zsolt fotóriporter, többszörös World Press Photo és Magyar Sajtófotó díjas, a Digitális Fotótanfolyam oktatója: www.digitalisfototanfolyam.hu
Szeretem, ha egy fotós gondolkodik. Ezen a képen látszik hogy átgondoltad mit akarsz. Nagyon tetszik a szoba belső minimalizmusa és az ezzel ellentétes utca. Tökéletesen megoldottad tükröződést azzal, hogy beolvadtál az ablaküveg síkjába gépeddel. Megnéztem a többi képedet itt és a saját honlapodon is. Az értékeléseket olvasók kedvéért is írom tanulságul: döbbenetesen jól tudsz komponálni, úgy tűnik mindig van időd arra, hogy kivárd megfelelő pillanatot és legfőképp mindig átgondolod, hogy mit szeretnél a képeddel elmondani. Ritkán lehet látni ennyire konzekvens, egységes gondolkodásra felépített anyagot, mint ami a honlapodon van. Ajánlom mindenkinek figyelmébe!
Értékelte: Szigetváry Zsolt
Szigetváry Zsolt fotóriporter, többszörös World Press Photo és Magyar Sajtófotó díjas, a Digitális Fotótanfolyam oktatója: www.digitalisfototanfolyam.hu
Közhelyes témát úgy fényképezni, hogy az mégse legyen közhelyes, nagyon nehéz. Neked sikerült, gratulálok! A technikai részletekbe igazából azért nem mennék bele, mert a többi kommentelő már mindent megírt amit lehet erről a képről. Számomra az egész olyan mint egy tisztán lefogott akkord, szépen cseng, nincsenek benne hamis felhangok. A kommentek végén írtad hogy több felvételt készítettél a néniről. Szívesen megnéztem volna azokat is de biztos vagyok benne hogy jó választás volt ez, nem kell az egész alakot ábrázolni ahhoz hogy azt el tudjuk képzelni. Itt érvényes, hogy a részletekben lakik az ördög, tehát egy apró részlet többet elmond az egészről mintha mindent megmutatunk. Ezért tartottam fontosnak hogy szóljak erről a képről.
Értékelte: Szigetváry Zsolt
Szigetváry Zsolt fotóriporter, többszörös World Press Photo és Magyar Sajtófotó díjas, a Digitális Fotótanfolyam oktatója: www.digitalisfototanfolyam.hu
Szép kép, gratulálok hozzá! Nekem a végtelenül leegyszerűsített formák és vonalak tetszenek. Minden gömbölyű: az asztal lapja, a székek támlája, a bácsi teste, a kávéscsésze, ezek mind mind egymást erősítő képelemek. Támogatom azt az elképzelést hogy négyzetesre vágva harmonikusabb lenne az egész. Azzal hogy fekete fehéret választottál, sikerült ráerősíteni arra a hangulatra ami manapság egyre ritkább a fotográfiában. A múlt század első felében volt jellemző hogy megpróbáltak nagyon letisztult egyszerű vonalakkal képeket alkotni a fotográfusok. Ez most neked sikerült, köszönetet érdemel.
Értékelte: Szigetváry Zsolt
Szigetváry Zsolt fotóriporter, többszörös World Press Photo és Magyar Sajtófotó díjas, a Digitális Fotótanfolyam oktatója: www.digitalisfototanfolyam.hu
Olvastam a többi kommentelőnek a hozzászólását és egyszerűen nem értem hogy ha tökéletes egy kép még akkor is keresik a kákán a csomót. Nincs ezen semmi baj, talán csak annyi, hogy valóban picikét túl van exponálva, de ez még végül is belefér. Nekem így is teljesen jó, ahhoz meg külön gratulálok hogy a Nikon 1.8/50-es objektíved teljes nyílás mellett ilyen éles képet csinál. Az én Canonom soha nem tudta volna meglépni ezt az obi béna autofókusza miatt. Elmondanám hogy mitől jó ez a kép számomra. A bemozdulás pontosan annyi, amennyi kell ahhoz, hogy legyen dinamikája az egésznek, ne egy statikus, kimerevített pillanat legyen. A kis mélységélesség külön jót tesz. Eek együtt adják meg a képnek azt a hangulatát amitől jó lesz. A kommentekben említett kiégésről még annyit hogy ha RAW-ban fényképezel, akkor ezek a hibák könnyen kiküszöbölhetők. A képkivágás ha szűkebbre lenne véve, elveszne a kép atmoszférája. Kell körülötte ennyi levegő. Mindent egybevetve: ügyes!
Értékelte: Szigetváry Zsolt
Szigetváry Zsolt fotóriporter, többszörös World Press Photo és Magyar Sajtófotó díjas, a Digitális Fotótanfolyam oktatója: www.digitalisfototanfolyam.hu
Mint kép zseniális, riportnak viszont elfogadhatatlan. Mondom miért. A kis mélységélességgel a tömegből kiemelt alak hibátlanul leválik a képről, kilép belőle. Cseppet korrigálhattad volna az alexpót, amit a vázad - 5D mkII - bőven megengedne. Szóval kicsit több és igényesebb utómunkával csillagos ötös a jó kompozíció és a tecnika pontos használata miatt. Viszont ha ez a kép egyedül jelent volna meg egy újságban az eseményről, akkor az vállalhatatlan lenne. Azt nem kell külön elmagyaráznom, hogy egy tömegből kiemelt alak személyesíti meg egyszemélyben az egész eseményt. Ha ez az ember egy különösen hátrányos fizimiskával megáldott alak, akkor ez az attitűd könnyen ráhúzódik az egész eseményről alkotott képre. A riportfotózás legerősebb követelménye a hiteles ábrázolás, ami nem tűr meg pusztán öncélú fotókat. Ez a kép, ahogy mondtam, remek fotó, de az adott eseményből kiragadva csupán a fotós és a használt technika képességeit illusztrálja. Ezzel együtt ha egy, az eseményt több képpel bemutató sorozat része, akkor már mindenképp helye van ott, feltételezve, hogy a többi képen kerülni kell a részvevők előnytelen bemutatását. Ez alól kivételt képez ha nyilvánvaló elmeroggyantak tüntetnek vállalhatatlan célokért, de az egy másik történet.
Értékelte: Szigetváry Zsolt
Szigetváry Zsolt fotóriporter, többszörös World Press Photo és Magyar Sajtófotó díjas, a Digitális Fotótanfolyam oktatója: www.digitalisfototanfolyam.hu
Néhány szó a technikáról. Ha teheted szerezz be olyan gépvázat, ami bírja a magas érzékenységet és nagy felbontást, mert szomorú, ha egy ilyen fotónál a technika hiányosságai elviszik a figyelmet a tartalomról. Szomorú, mert a látottak alapján, neked járna egy komolyabb gép! Szépen megoldott dokumentarista megközelítés mutatsz, maníroktól mentesen, az “ahogy van” elv nyersességével, ami elengedhetetlen az ilyen jellegű fotóknál. A várhatóan 5 képes sorozatodból csak három látható, de már most jelzem, hogy egy sorozaton belül csak kivételes esetben jó megoldás, ha a fekete-fehér képeket vegyíted a színesekkel. Az eddig látottak alapján szerintem inkább legyen mindegyik fekete-fehér. Magáról a képről: a sarkokban erősen elhúzó nagylátószögű objektív hangulata sokat dob a mentális betegek hiteles ábrázolásán. Kicsit elidegenít, kicsit bevonz, az alakok elhelyezésének ritmikája pedig remek belső feszültséget ad a fotódnak. A fejét a padlóba verő alakról pedig hidd el nekem, hogy átjön a története, a testtartásából látható, hogy nagyon szenved. Várom a többi képet, kíváncsi vagyok az egész együtt hogyan ad majd egy kerek történetet.
Értékelte: Szigetváry Zsolt
Szigetváry Zsolt fotóriporter, többszörös World Press Photo és Magyar Sajtófotó díjas, a Digitális Fotótanfolyam oktatója: www.digitalisfototanfolyam.hu
Egyetértek a kommentelőknek azzal a véleményével, hogy egy ilyen kép megköveteli a négyzetes képkivágást. Látszik, hogy szöszöltél a vágáson, illetve az alak elhelyezésén. Az, hogy az alagút lyukát helyezted a középpontba felbillenti a képet. A két fő elemnek, az alaknak és az alagútnak együtt kell megmozdítani a képet, ezért ha a két tömegpont egy, a sarkokba kivezethető egyenesen vannak, az a jó megoldás. Természetesen négyzetes képkivágással. Apró észrevétel: nekem jobban tetszene, ha a melós úr a gép felé fordította volna a fejét, de ez csak apró kötözködés, ettől még nagyon tetszik a kép. Most látom, hogy egy másik fotódat is véleményeztem már. Nem néztem a neveket, ezért fordulhatott elő, hogy kivételeztem veled. A többi fotóidat megnézve jöttem erre rá, de ami jó, az jó alapon mérlegelek, vállalom, hogy több fotóddal is foglalkozzak. Azért egy kis negatív kritikát is engedj meg: a tengerimalac a mozdólépcsőn (http://fotozz.hu/fotot_megmutat?Foto_ID=242700) nálam kicsapta a biztosítékot. Remek kompozíció az is, de ilyen tartalmú vízuális merényletet kérlek többet ne tegyél!
Értékelte: Szigetváry Zsolt
Szigetváry Zsolt fotóriporter, többszörös World Press Photo és Magyar Sajtófotó díjas, a Digitális Fotótanfolyam oktatója: www.digitalisfototanfolyam.hu
Kedves idyll, most vegyél egy nagy levegőt, hunyd be a szemed és képzelj magad elé egy nagy méretű, igényes kivitelű magazint (olyant, ami Magyarországon jelenleg nincs), amely terjedelmes cikkben számol be a critical massról. Sok kép, ízlésesen tördelve, majd lapozol és egy kétoldalas átmenő képen meglátod ezt a fotódat. Ugye nem nehéz elképzelned? Minden riportnak van egy csúcsa, egy kép, ami összefogja, értelmessé teszi a többit. Ha a sorozatból (mert gondolom nem csak ezt az egy kockát lőtted az eseményen) ezt a képet kiemeljük, hírképként tekintünk rá, akkor ez az egy is híven tükrözi az esemény hangulatát, lényegét. Első osztályú riportfotó, gratulálok hozzá. A kép bal oldalán életlenül belógatott bringarészlet nagyon sokat segít a képnek. Fokozza a nézőnek a személyes átélést azzal, hogy egyértelműsíti, nem a tömegtől elkülönülten, hanem annak részeként készült a fotó. Ettől lesz hiteles, ami riportfotóról szólva az egyik legfontosabb szempont. Az igényes és pontos utómunkáért pedig külön köszönet illet!
Értékelte: Szigetváry Zsolt
Szigetváry Zsolt fotóriporter, többszörös World Press Photo és Magyar Sajtófotó díjas, a Digitális Fotótanfolyam oktatója: www.digitalisfototanfolyam.hu
Pontos kép. Nagyon pontos. A téma miatt kötelező a fekete-fehér. Bitosan többen megálltak nézni ezeket a képeket. Az, hogy a képen látható hölgyről készült a fotó nagyon jó választás. A ruha, ami a sötét háttérről leválasztja és egyben keretbe foglalja az alakot nagyon szép megoldás. Sokat töprengtem a képkivágáson, végül arra jutottam, hogy ez az egyetlen valóban jó megoldás. A kép belső geometriája, a bal oldali képek széleinek perspektivikus összetartása a szemet egyértelműen a hölgy arcára vonzza, a megvilágítás is ebből az irányból éri az arcot. Ezek az aprónak tűnő, egymást segító képelemek tesznek teljessé egy képet. Minimalista, letisztult és egyértelmű: ezek fontos szempontok a riportfotónál. Egyetlen technikai észrevételt tennék, az arc legvilágosabb részeiben kevés részlet maradt, egy lehelletnyivel többet kellett volna hagyni, ha lehet. Nem tudható, hogy JPG, vagy RAW formátumot használsz, így feltételesen tudom csak írni, hogy ha RAW, akkor ez az apró hiba könnyen orvosolható. A fotózz.hu oldalon és a weboldaladon fellelhető többi képedet megnézve kiderült, hogy rendkívül igényesen bánsz a fotóiddal. De hát egy ékszerésztől mást nem is fogadnánk el, gratulálok!
Értékelte: Szigetváry Zsolt
Szigetváry Zsolt fotóriporter, többszörös World Press Photo és Magyar Sajtófotó díjas, a Digitális Fotótanfolyam oktatója: www.digitalisfototanfolyam.hu
Azt látom, hogy Sziget témában nagyon ott vagy… Jó látni a képeidet, mert eszembe jut róla az, amiket én és a tisztelt kollégáim nyomunk sokszor a Szigetről: valami ilyen hangulatú dolgot kéne mindig összehozni, csak hát ugye két meló között rohanj ki a Szigetre és csinálj néhány zsánert, na, az az ami nem megy. Ott kell lenni, hagyni, hogy beszívjon (sic!) a hangulat, hagyni, hogy elsodorjon és élvezni a fotográfiát. Irigyellek, hogy mindez megadatott neked. Egytől egyig jó riportfotó mind. Ha pedig legközelebb egy kommentelőnek a kép tetejével levágott ujj hiányzik, akkor üzenném neki: ez a teljes félreértés. Akinek ez a problémája, az menjen műterembe. Ott nincs lökdösődés, váratlan szitu, nehéz fények, ha pedig rendesen kitakarítottak, még por sem lesz. Riport meg aztán végképp nem! Még annyit: szeretem az ilyen és hasonló mélységéletlen képeket.
Értékelte: Szigetváry Zsolt
Szigetváry Zsolt fotóriporter, többszörös World Press Photo és Magyar Sajtófotó díjas, a Digitális Fotótanfolyam oktatója: www.digitalisfototanfolyam.hu
Tök jó riportfotó. Azt szeretem benne legjobban, hogy élettel teli, nem beállított. A három pasas mindegyikén látszik a feszültség, az izgalom, ez engem bőségesen kárpótol a kommentekben hiányolt, a képen nem látható tűzzel szemben. Nem csak az a hiteles kép egy tűzről, ha lobog. Sokkal kifejezőbb lehet egy, az utómunkálatoknál lőtt riportkép, ami inkább már a következményeket mutatja, a tűz és az oltás alatt tönkrement épületet és a berendezéseket. Egy szépen lángoló tűz látványa kevésbé fogja rádöbbenteni a kép nézőjét az elszenvedett károkra, mint a következményekről készült fotó. Az elkövető saját bevallása szerint a sajtóban tevékenykedik, ezért a fentiekkel indokolva teljesen helyesen járt el.
Értékelte: Szigetváry Zsolt
Szigetváry Zsolt fotóriporter, többszörös World Press Photo és Magyar Sajtófotó díjas, a Digitális Fotótanfolyam oktatója: www.digitalisfototanfolyam.hu
A fényképezőgéped típusát beazonosítva hagyjuk most a bokeh áradatot, a színek és kontrasztok kavalkádját, az élesség finom struktúráját és az ezer hasonló, a kommentelők által kedvelt szakmai fincsiségeket, beszéljünk inkább a lényegről! Meglátva ezt a képet a számtalanszor (rosszul) idézett klasszikus jutott eszembe: Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel. Őszintén érdekelne, hogy mi tartott vissza attól, hogy ezt a képet tisztességesen, olyan rendes iparoshoz méltóan készítsd el. Én azt látom, hogy a helyzetet komolytalanul kezelve, amolyan tessék-lássék módon odanyomtál neki egyet onnan, ahonnan a szitut megláttad, oszt jónapot! Megfontolandó tanulság, hogy az olyan, önmagukat adó témákat is mint ez, abból a megközelítéssel kell fotografálni, hogy az elkészült képen a néző megérezze a fotográfus szándékát, ami jelen esetben csak egy poén elsütése lett. Nézegetve a többi feltöltött képedet csodálkozom ezen, mert látszik, hogy szívesen kísérletezel a konvencionálistól eltérő kompozíciókkal és ez tetszik nekem. Visszatérve a klasszikushoz: …nem voltál elég közel. Nem kifejezetten fizikailag értem, hanem lélekben, szakmai alázatban. Nagyon kilóg a lóláb, ha érted, mire gondolok. Azért lásd, hogy a szívem vajból van, a Keep walking és a Kraków képed nekem bejön. A * című meg egyenesen az egyik legjobb kép, amit ezeken az oldalakon láttam. (de ha arról írtam volna kritikát, akkor csak az lenne belőle a tanulság, hogy a jó márpedig jó:)
Értékelte: Szigetváry Zsolt
Szigetváry Zsolt fotóriporter, többszörös World Press Photo és Magyar Sajtófotó díjas, a Digitális Fotótanfolyam oktatója: www.digitalisfototanfolyam.hu
Ez az a kép, amire első látásra azt mondom, hogy tetszik. Jó, mert benne van a jó kompozíció, a jó kivitelezés, a jó téma, a jó látószög, szóval minden (plusz imádom a “kocka formátumot”). De nem ezért akadt meg a szemem rajta. Hatalmas előnnyel indul az oldalra feltöltött fotók között, mert ez valóban egy riportkép. Nem megrendezett eseményen nagy rákészüléssel “véletlenül” elkapott pillanat. Nagyon életszagú, nagyon valóságos, semmi művi - és ettől hatásos. A riportfotózás legnehezebb műfaja a street fotó, amikor díszletek és technikai rákészülés nélkül kell megtalálni a jó megoldást. Kicsit ránéztem az egyéb, ide feltöltött képeidre és a weboldaladra és így már értem, mitől szúrtam ki ezt a fotót. Kedves fórumozók! Kérlek mindenkit nézze meg Bodor doktor többi képét is. Tanulságos megfigyelni a képek szerkezetét, komponálást, nagyon megéri!
Értékelte: Szigetváry Zsolt
Szigetváry Zsolt fotóriporter, többszörös World Press Photo és Magyar Sajtófotó díjas, a Digitális Fotótanfolyam oktatója: www.digitalisfototanfolyam.hu
A képedet meglátva kíváncsi lettem miért ilyen szűk kivágásban fotóztál. Megnéztem a többi portrédat és azt találtam, hogy gyakran hagysz meg többet a környezetből. Van közöttük jópár, nekem nagyon tetsző kép. Véleményem szerint a téma miatt fontos lett volna, hogy környezetében helyezd el az arcot. Az általad használt látószög nem kimondottan portrézásra való (aránytalanul nagy tőle a kéz), ezzel a képkivágással én inkább egy enyhe (85mm) telével fotóztam volna. Ha meg nagyobb a nagylátószög, akkor kissé hátrébb lépve mutattam volna többet az épület falából is, ezzel mintegy bekeretezve az alakot. Ezt, a képhez tartozó szöveget elolvasva, kimondottan hasznosnak érzném, mert ezáltal a fotód többlet jelentéstartalommal töltődne fel, segítené az első blikkre történő értelmezést, ami a jó riportfotók egyik fontos jellemzője. Bár ott a rács mint keret, de amint írtam ezúttal az alakot kéne inkább keretbe helyezni, nem csak az arcot. Viszont tényleg szépek a portréid!
Értékelte: Szigetváry Zsolt
Szigetváry Zsolt fotóriporter, többszörös World Press Photo és Magyar Sajtófotó díjas, a Digitális Fotótanfolyam oktatója: www.digitalisfototanfolyam.hu
Elsőre az jutott eszembe, hogy a fotóriporter (a képen jobbról a második) fotója mennyivel lehet jobb? (Megjegyzem, én egy kicsit leguggoltam volna a helyében:) A plusz fotóriporter megjelenése egyből két problémát vet fel. Az első, hogy az ábrázolt történet főszereplőjének arca a tér közepe felé, a másik fotós felé néz, így ha középről van a jelenet fotózva, akkor neked történik minden, oldalról nézve ez csak a “még én is ott voltam” érzést fokozza. A másik, hogy mit keres egy idegen fotós a képen? Gondolj bele, az ő képén te biztos nem voltál rajta, így fel sem merül a nézőben, hogy (többek közt) a sajtó kedvéért szivatják a szerencsétlen talibánt. Ezzel arra céloznék, hogy konfliktushelyzetben ha jelen van a sajtó, az mindig kicsit tovább generálja a történetet, mint egyébként az megtörténne magától. A kamerába (téged) bámuló mellékszereplő is kerülendő lehetőleg, ez fokozná a kép hitelességét.
Értékelte: Szigetváry Zsolt
Szigetváry Zsolt fotóriporter, többszörös World Press Photo és Magyar Sajtófotó díjas, a Digitális Fotótanfolyam oktatója: www.digitalisfototanfolyam.hu
Ha valóban készül az a projekt amit ígértél a “felkonfban”, akkor kíváncsian várom a többi képet. Kezdésnek ez jó, ám úgy tűnik kicsit elszaladt veled a shadows/highlights. Egy ilyen képnél nem baj ha kontrasztos. Nem kell mindenáron piszkálni a csúcsfények-árnyékok bonyolult viszonyát. A fehéregyensúly nem a legtökéletesebb, ha tudod, akkor kicsit többet engedj rá a zöld/bíbor tint csúszkán a zöld rovására (de tényleg csak kicsit!) Pöttyet sárga is, azt is korrigáld. Sajnos az EOS 1D “mark zéró” nem képes megugrani az ISO 1600-at, ekkor már nagyon zavaróan előjön a színzaj. Max. 800 ASA-t bír, de inkább ne nagyon merészkedj 400 fölé vele. 1,8/50-es obival ez nem megoldhatatlan. Azt meg ugye mondanom sem kell, hogy nem JPG-ben fotózunk, hanem RAW-ban. A kép tetejéből mindenképp vágj, mert ugye ízületbe nem vágunk bele, a lepedő felirata értelmezhető marad még, ha két betű hiányozni fog belőle.
Értékelte: Szigetváry Zsolt
Szigetváry Zsolt fotóriporter, többszörös World Press Photo és Magyar Sajtófotó díjas, a Digitális Fotótanfolyam oktatója: www.digitalisfototanfolyam.hu
A kompozíció rendben, egyedül a bal szélen belógó táblát mozogtam volna ki egy sasszéval a képről, akkor hibátlan lenne. Ám kérdezném, mi a szösz ez a rózsaszín égbolt, az árnékokban bújkáló zöldes derengés, na meg az otromba vastag fehér keret? Passzold át fekete-fehérbe ez a fotót, vágj a két széléből egyformán annyit, hogy eltűnjön a zavarón belógó bal oldali transzparens és kész. Ezeket az instagram-szerű hatásvadász filtereket meg hagyd meg a totál amatőröknek, hogy ezzel dobják fel a rosszul sikerült képeiket. Egy jó fotónak sosem kell keret, filter, miegymás. Tudod mit írt egyszer erről a National Geographic? “Mindenkit arra bíztatok, hogy igazi fotókat küldjön nekünk. A világ már így is tele van mesterséges látvánnyal … Ha csak egyet is használsz a számtalan szűrő hatás közül, amik a képszerkesztő programokban rendelkezésre állnak, kérjük hagyd abba!” Arról nem is beszélve, hogy a riportfotóknál a képmanipulálás szigorúan tilos. A képaláírásról is szólnék, mivel ez a műfaj elengedhetetlen kelléke. Ha kiderül belőle, hogy ki, hol, mikor mit csinált, akkor betöltötte rendeltetését. Ez itt rendben van köszönet érte! Előre egy szebb, filtermentesebb világért!
Értékelte: Szigetváry Zsolt
Szigetváry Zsolt fotóriporter, többszörös World Press Photo és Magyar Sajtófotó díjas, a Digitális Fotótanfolyam oktatója: www.digitalisfototanfolyam.hu
(Előrebocsájtanám, hogy ezzel a fotóval súlyosan elfogult vagyok: évekig festettem ilyen lakótelepi házakat, álljon itt csak egy példa ennek bizonyítására: http://szm.hu/festmenyek/2003/10) Szóval: szép, feszes kompozíció. Az a pillanat, amikor mindjárt itt a vihar, de a felhők alatt még éppen besüt a nap, és ettől még kisértetiesebb lesz a kép. A házak perspektivikus dőlése is persze fokozza a drámai hatást. Jó kemény kontrasztot is állítottál a gépen.., egy szó mint száz, jó kis apokalipszis van itt készülőben? Nagyszerű fotó, nagyon bírom.
Értékelte: Szüts Miklós
festõmûvész, fotográfus, mûvei megtalálhatók az összes nagyobb köz- és magángyûjteményben Magyarországon a Digitális Fotótanfolyam oktatója: www.digitalisfototanfolyam.hu
1 2 3 4 5